Subsignanus
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből. (Luk 10,27)
A törvény és annak megtartása központi helyet töltött be az Istennel szoros kapcsolatot ápoló és megélő, választott nép vallási vezetőinek életében. De hogyan viszonyuljunk mi, ma élő, Istent kereső emberek az Úr törvényeihez? Szükséges látnunk, hogy Krisztus Jézus nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt. Sőt, radikalizálta az amúgy könnyűnek látszó parancsolatok jelentését. A Hegyi Beszédben a következőképpen olvassuk Jézus szavait: "Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre." (Mt 5,21) Tehát, ha valaki addig azt gondolta magáról, hogy nem szokott ölni, Jézus mélyebb értelmezése kijózanítja. Ha így nézzük, akkor szívünk őszinteségével mondhatjuk ki: lehetetlen megtartani az Úr törvényeit. A bennünk lakozó bűn miatt, melynek hatására újra és újra áthágjuk Isten törvényeit. A törvény tehát egyetlen dologról szól: a szeretetről. Szeretni Istent és egymást: ez a feladatunk. Ezt támasztja alá a mai Igénk is. Dávid király Betsabétól született első gyermekének halálakor az "udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földrõl, de õ nem akarta, és nem is evett velük semmit.” (2Sám 12,16). Imádságai ellenére a gyermek meghalt. Miért engedte Isten, hogy ez történjen? Talán azért, mert a gyermek jobb szülõket érdemelt volna? Nem kapunk egyértelmű választ, de tudjuk, hogy a gyermek törvénytelen kapcsolatból fogant. Ennyit tudunk: ha megbántuk bűneinket, és átéljük az Isten bocsánatát, fel kell kelnünk és tovább kell mennünk az életben. Amíg nem vagyunk hajlandóak Egyetlen Urunkat feltétel nélkül szeretni, addig a bűnben benne ragadunk. Így megfosztjuk önmagunkat attól az örömtõl, amit Krisztus Jézus nekünk tartogat.
