Subsignanus
Háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására. (Jer 32,33)
Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni, de kik azok az emberek, akiken általában nem lehet segíteni? Azok, akik állandóan kifogásokat keresnek. A kifogás mankó annak, aki nem vállalja az elkötelezettséget. Ködösítés az önigazolás érdekében. Azok, akik nem megfelelő társaságban forognak. A Biblia azt mondja: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1Kor 15,33). Vannak emberek, akik nem tartoznak az életünkbe, és nem tudunk addig továbblépni, amíg meg nem szakítjuk velük a kapcsolatot. Az a társaság, melyben forgunk, kihat a viselkedésre és a jellemre is, és e kettő határozza meg a jövőnket. Azokon sem lehet segíteni, akik Istent hibáztatják problémáikért. Akik, azt kérdezik: „Miért engedte Isten... Isten pedig világosan megmondta népének: „Elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19). Vannak emberek, akik még nem készek a változásra. Jakab apostol kétféle embertípusról ír, a hallgatók és a cselekvők csoportjáról: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (Jak 1,22). Ahelyett, hogy folyton próbálnánk betölteni az emberek szükségeit, inkább vezessük el őket Egyetlen Urunkhoz. Az Istentől kell függeniük, nem tőlünk... Vannak olyanok is, akik úgy gondolják, nem mi vagyunk alkalmasak arra, hogy segítsünk nekik. Krisztus Jézust sem tisztelték a saját hazájában, pedig éppen Reá lett volna szükségük (Jn 1,11). Azok az emberek, akik nem hajlandók elfogadni a segítséget, még nem állnak készen a növekedésre és a problémájuk kezelésére. Vannak olyanok is akik szeretnék, ami nekünk van, de nem kérnek abból, amit tudunk. Ezek az emberek szeretnének megmenekülni, de tanulni nem akarnak. Vigasztalást szeretnének, de helyreigazítást nem. Ha mindig kisegítjük őket ahelyett, hogy megtanítanánk, hogyan éljenek, azzal nem segítünk. A zsoltáros írja: „jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsolt 119,71). Az embereknek gyakran meg kell tapasztalniuk a fájdalmat a rossz miatt. Enélkül nem tudnák értékelni a jóból származó bölcsességet. Ezért ha igazán segíteni akarunk az embereken, ismerjük fel jól a helyzetüket, a hozzáállásukat.
Adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok. És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem. (Jer 32,40)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig segítesz engem.
Ámen
