Subsignanus
A ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Az életünket szakaszokban éljük meg. Megvan az ideje a vetésnek, a várakozásnak és az aratásnak. Néha pedig a növekedésnek egy gyors, intenzív időszakán megyünk át. Amelyet aztán a stabilizálódás és tesztelés hosszabb időszaka követ. De mi lesz a gondjainkkal? Imádkozzzunk és ne érjen csalódásként, ha a választ fokozatos változások képében kapjuk meg. Idővel a folyamatosan csepegő vízcseppek még a legkeményebb sziklát is szétmállasztják. Az óriási sziklatömbökből apró kavicsok lesznek. Lehet, hogy nem vagyunk megelégedve haladásunk sebességével, de Isten sohasem kapkodja el a dolgokat. Mózest például nyolcvan évig készítette fel, és ebből negyven évet a pusztában kellett eltöltenie. Isten azonban újra meg újra azt válaszolta neki, hogy: nem jött még el a te időd. Bármit is mondanak a gyors sikert ígérő, a „semmiből” indult strómanok a tévében, az érettséghez nem vezet könnyű út. Amikor Isten gombát teremt, elvégzi egyetlen éjszaka alatt, amikor egy óriási tölgyet teremt, akkor évszázadokat használ formálásához. A menetrendet Isten állítja össze, nem mi. Ha elcsüggedünk amiatt, hogy milyen távol vagyunk még a megálmodott céltól, akkor nézzünk vissza. Isten már nagyon messzire elhozott onnan, ahonnan indultunk. Voltak-e olyan idők, amikor fel akartuk adni? Egyetlen Urunk azonban végig szeretett, hitt bennünk és fejlesztett minket. „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad…” (2Tim 2,13). Még a kovács is, amikor egy vasdarabot a kezébe vesz, már látja maga előtt, hogy mit akar belőle kiformálni. Ehhez azonban előbb meg kell olvasztania, újra kell öntenie, hogy eltávolítsa a závárokat, kijavítsa a repedéseket. Majd keményre kovácsolja azt. Azért, hogy betöltse az üres helyeket és megtisztítsa a szennyeződéstől, míg valami, ami korábban haszontalan volt, értékessé legyen. Ugyanígy tesz Isten is. Ha Ő a "munkapadjára" helyez bennünket, legyünk hálása érte, bármennyi ideig is tartson formálódásunk. Krisztus Jézuson keresztül úgy gondolja, megéri foglalkoznia velünk.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. (Jak 1,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy folyamatosan formálsz engem.
Ámen
