Subsignanus
...vezérelj engem az örökkévalóság útján! (Zsolt 139,24)
Az emberi természetünkkel együtt jár az a képesség is, hogy mindenkit mérlegre teszünk. Persze magunkat kivéve. Mindannyian ezzel kapcsolatban problémákkal küzdünk. Nem úgy látjuk magunkat, ahogy másokat látunk. Ha nem nézünk szembe önmagunkkal őszintén és reálisan, sohasem fogjuk megérteni, miben gyökereznek a nehézségeink. Ha pedig nem látjuk őket, nem tudjuk hatékonyan irányítani önmagunkat, és ebből kifolyólag másokat sem. Másokkal sokkal szigorúbbak vagyunk, mint önmagunkkal. Míg másokat tetteik szerint ítélünk meg, addig önmagunkat szándékaink szerint. Ha valami helytelent teszünk, azzal mentegetjük magunkat, hogy azért az indítékaink jók voltak. A gond csak az, hogy képesek vagyunk ezt újra megtenni anélkül, hogy elvárnánk magunktól a változást. Ahhoz, hogy vezetni tudjunk embereket, először meg kell értenünk őket. Fel kell ismerni az emberek reményeit és álmait, mert e nélkül nem tudunk kapcsolatba kerülni velük. A jó vezetők a kis dolgokra is odafigyelnek. Hallgatnak a megérzéseikre, nemcsak azt hallják meg, amit mások kimondanak, hanem azt is, amit nem. Nem féltik biztonságukat attól, hogy őszinte visszajelzést kérjenek, és ha ilyet kapnak, nem válnak azonnal védekezővé. A másik meghallgatása megalapozza a bizalmat. Az emberek igazából azt várják, hogy meghallgassák és megértsék őket. Ha ezt érzik, könnyebben motiválhatóvá válnak, és megértik a mi nézőpontunkat is. Vezetőként a mi felelősségünk, hogy a dolgok el legyenek végezve. Keresnünk kell olyan embereket, akiknek megvannak a szükséges tálentumaik a feladathoz. Ne kövessük el azt a hibát, hogy ha valaki, valamikor cserbenhagyott bennünket, a továbbiakban senkiben sem merünk bízni. Mózes annak idején hallgatott apósa, Jethro szavára, és mindent úgy tett, ahogyan ő mondta neki. (2Móz 18. rész) Ha jó vezetők akarunk lenni, kövessük a bibliai példát.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. (Zsolt 139,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz engem.
Ámen
