Subsignanus
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. (1Kor 9,24)
Sokszor van szükségünk arra, hogy az Ige útmutatását kérjük. Például, amikor valamilyen veszéllyel kell szembenéznünk. Dávid zsoltára mondja: „Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. ... Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsoltárok 91:2–16). Ha kimondjuk az Isten Igéjét az életünkre, akkor szabadon áradhat a benne rejlő erő. Álljunk hát rá szilárdan az Igére, és számítsunk rá, hogy Isten tartja magát a szavához. Egyszer Isten kiemel a helyzetünkből, máskor végigvisz rajta, közben bizonyítva szeretetét és hűségét, és ezáltal erősebbekké válunk. A fájdalmaink közepette is támaszkodhatunk Egyetlen Urunk ígéretére: „Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak. Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük” (Zsolt 34,21). „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek” (Jer 17,14). Isten ígéretei újjáélesztenek és vigasztalnak minket minden bajunkban, Ő le tudja csendesíteni bennünk a szorongó gondolatokat. A Szentlélek a legjobb "terapeuta" a világon. Ha kérjük, hogy költözzön belénk, akkor felfedezhetjük azt is, hogy „a Lélek gyümölcse az … önmegtartóztatás” (Gal 5,23). Ő tud erőt adni ahhoz, hogy uralkodjunk a bűnös kapzsiságon, mohóságon és kezdjünk el az Ige szerint élni: „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31). A legnagyobb sötétség idején is kérhetjük Mindenható Istenünket, hogy törje össze a ránk nehezedő igát, oszlassa el az életünk fölött összegyűlt viharfelhőket. Adjon jobb időket, mert összetörtünk a megaláztatások súlyos terhe alatt. Reménységgel várhatjuk szabadítását.
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. (Róm 13,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
