Subsignanus
Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat! (Jer 22,21)
Péter és János, a szokásaikhoz ragaszkodó emberek voltak: „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére…” (ApCsel 3,1). Isten felhasználta őket, hogy gyógyulást hozzon egy születése óta rokkant embernek, ennek eredményeképpen pedig háromezer ember fordult Krisztushoz, és csatlakozott a gyülekezethez. Mindez egy naponta gyakorolt szokással kezdődött. Szokásaink ma is meghatározzák a jövőnket. A szokások segíthetnek abban, hogy dolgokat gyorsabban megtegyünk, elejét veszik a gondolati zűrzavarnak. Ugyanakkor károsak is lehetnek. Olyan irányba vezethetnek, ami nincs összhangban azzal az álommal, amit az életünkben meg szeretnénk valósítani. A szokások hatása halmozottan érvényesül, és gyakran előfordul, hogy az eredmény nem mutatkozik meg azonnal, csak egy idő eltelte után. Mire nyilvánvalóak lesznek a károk, addigra már túl késő a rossz szokások eredményén változtatni. Ezért kell időben átvenni a hatalmat szokásaink felett. Az álom a tetteink következtében válik valósággá, tetteinket pedig többnyire szokásaink irányítják. Ezért kell őszintén szembe néznünk önmagunkkal, hogy felismerjük, hová vezetnek a szokásaink. Ha ezek a szokások nincsenek összhangban a céllal, akkor vagy a szokásainkon, vagy a célon változtatni kell. Ugyanakkor ne kárhoztassuk magunkat azért, mert bizonyos területeken még mindig küzdelmeink vannak. Ne hagyjuk, hogy ez felemésszen bennünket. Az, hogy kik vagyunk a Krisztusban, már elrendezett dolog: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8,1). Mivel Egyetlen Urunk kiválasztott, ezért az Ő szemében mindig elfogadottak leszünk. Az, hogy kik vagyunk, üdvösségünket határozza meg, az, amit teszünk, az a jövendő mennyei jutalomra van hatással. Isten nem kárhoztat, Ő megítél, és ha megbánjuk a bűneinket, megtisztít: „Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?” (Róm 8,34). Krisztus Jézus jár közben értünk, és vérét ajánlja fel engesztelésül bűneinkért. Ezért Isten elfogadottnak lát bennünket. Bármilyen rossz szokás ellenére, de ha ragaszkodunk az álmainkhoz, akkor a rossz szokásainkon kell változtatni, mert magától egyetlen egy sem múlik el.
Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket! Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük. Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? (Jer 18,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy nincs immár kárhoztató ítélet ellenem.
Ámen
