Subsignanus
A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák. (Péld 17,6)
Gyermekeink végigmennek azon a folyamaton, amelyből kifejlődik az a személyiségük, akikké végül lesznek. Neveljük őket fel úgy, hogy büszkék lehessenek ránk. Ehhez elsősorban biztosítanunk kell őket szeretetünkről. Tudniuk kell, hogy szeretjük őket, függetlenül megjelenésük, eredményeik vagy tetteik miatt. Szeressük őket azért, akik. Legyen szilárd, Isten szerinti értékrendünk: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” Segítsünk nekik, hallgassuk meg őket, ha kiderült, mihez van tehetségük, akkor segítsük azt fejleszteni. Isten minden gyermekünknek egyedi és különleges személyiséget adott, ne akarjunk hát belőlük magunkhoz hasonlót formálni: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” Ne bírálójuk, hanem legnagyobb támogatójuk legyünk. Ha ezt tesszük, akkor büszkék lesznek ránk. A sátánnak annak idején az volt a terve, hogy megfertőzi Ádámot a bűnnel, mielőtt még első fia megszületik. Terve majdnem sikerült: Káin, Ádám első fia, meggyilkolta testvérét, Ábelt. Isten azonban másként rendelkezett: „Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett.” Isten mindig tartogat számunkra valamit ahelyett, amit mi szerettünk volna, de elvesztettük azt. Ha gyermekeink nevelésében kevéssé vettük ki a részünket, ezzel a mi történetünk sem zárult le, az Isten már eltervezte az új jövőnket. Az a helyzet, hogy amiben épp most vagyunk, sem a történet vége, Egyetlen Urunk egy új fejezetet akar írni. Az ördög pedig tudja, hogy Istennek terve van számunkra, ezért próbálkozik annyira. Nem akarja, hogy beteljesítsük Isten tervét. De már maga az a tény, hogy még mindig itt vagyunk, azt mutatja, hogy a sátán terve kudarcot vallott. Olvassuk a Bibliában: „adott nekem Isten…” egy másik fordításban ez a szó áll: „kirendelt” „Isten kijelölt nekem egy új jövőt.” Valami új vár ránk a látóhatárunkon túl, valami jó az életre, a házasságra, a családra, a pályánkra, a szolgálatra. Isten kijelölt számunkra egy új feladatot, amit el kell végeznünk. De kirendelt számunkra új áldásokat is, amiket élvezhetünk. Örökkévaló céllal hívott el, és Ő véghez is fogja vinni.
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. (Jer 17,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a gyermekeimet.
Ámen
