Subsignanus
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! (Zsolt 71,13)
Néha viccelődünk az öregedéssel, és ilyeneket mondunk: ... huszonkilenc éves vagyok, és ebben kitartok... De amíg még él álom a szívben, nem vagyunk öregek. A Biblia ezt írja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált”. Az öregséggel kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy egyedül maradunk, nélkülözésbe jutunk, feleslegessé válunk. Mivel a megélhetés egyre többe kerül, a nyugdíj értéke pedig egyre alacsonyabb, az nagyszerű, ha mégis ezt tudjuk mondani: ... az Isten pedig be fogja tölteni minden szükségemet. Idősödő éveink lehetnek az életünk legjobb évei. Most van idõnk, energiánk, mindarra, amit mindig is szerettünk volna megtenni. Annyi minden van: munka, szolgálat, unoka, a különféle hobbik, most minderre jut idõnk. Jób könyvében olvashatjuk: „Érett korban térsz a sírba”. A Bírák 8:32 azt mondja, hogy Gedeon „szép öreg korban” halt meg. Ábrahámról pedig azt olvassuk: „meghalt késõ vénségében, öregen, betelve az élettel”. Lehet így is meghalni – betelve az élettel, csordultig tele töltve, és már-már túlcsordulva. Mikor kezdõdnek az "arany évek"? Amikor az elsõ õsz hajszálunk megjelenik, ilyenkor telve tapasztalatokkal minden könnyebben megy. Kezdjünk új programokba, tanuljunk új készségeket, vállalkozzunk. Induljunk új szolgálatokra, jelentkezzünk önkéntesnek valami nemes ügyre. Az arany évek nem elpazarolásra, hanem befektetésre valók. Szépen megöregedni – ez legyen az egyik legfontosabb életcélunk... Nem kell félni az öregedéstõl, ne akarjuk takargatni a változás külső jeleit. De azért nem kell öregesen gondolkodnunk sem. Mivel még életben vagyunk, ez azt bizonyítja, hogy Egyetlen Urunk okkal tartott itt. Találjuk meg, mi ez az ok, aztán minden nap, minden energiáját fektessünk bele ebbe. Lehetünk „öregek” gondolkodásban harminc évesen, és lehetünk „fiatalok” akár nyolcvan évesen is. Csak akkor lesz öreg valaki, ha annak érzi magát vagy ha úgy érzi, ő már mindent tud, amit tudni lehet. Ha valaki azt hiszi, a jövõ már semmit nem ígér; ha már semmi nem is érdekli, amit a fiatalok csinálnak, ha jobb szeret beszélni, mint hallgatni. A „régi szép idõk” után nosztalgiázva, örökösen megmondva tutifrankót, azt gondolva, hogy régen jobb volt. Nem volt jobb! De jobb lehet a jövőnk, ha megfelelő attitűddel viszonyulunk hozzá.
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. ... Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek. (Zsolt 71,19-24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy folyton van dolgom.
Ámen
