Subsignanus

2023.02.17 09:30

Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. (2Kor 3,17)

Ha többet várunk el az emberektől, mint amennyire képesek, az csak ártani fog a kapcsolatnak. Az embereknek szükségük van arra, hogy szabadon azok lehessenek, akik. Azt senki sem szereti hallani, még ha finoman fogalmazzák is meg, hogy meg kell változnia ahhoz, hogy szeressék. Sokkal valószínűbb, hogy azokért változunk meg, akik hajlandóak elfogadni minket úgy, ahogy vagyunk. A hibáinkkal együtt, sem mint azokért, akik azt követelik, hogy az ő szabályaik szerint éljünk. Egy dolog biztos: Isten nem fog változtatni azokon, akiken mi változtatni próbálunk. El kell tűnnünk az Isten útjából, és engednünk kell, hogy Ő munkálkodjon bennük. Ha úgy gondoljuk, hogy jól elrejtettük a nemtetszésünket irányukban, az emberek akkor is megérzik azt. Benne van a hanghordozásunkban, a testbeszédünkben. A változást az imádság segíti elő leginkább, nem pedig a nyomásgyakorlás. Ha valóban szeretünk valakit, imádkozunk érte, és engedjük, hogy Isten végezze el a munkát, az Ő időzítése szerint, az Ő dicsőségére. Sokaknak, akiket idegesítőknek tartunk, egyszerűen csak a személyiségük nem illik a miénkhez. Néha meg akarjuk változtatni őket, pedig nekünk van szükségünk változásra. Az igazi változásnak belülről kell fakadnia, ezt pedig csak a Szentlélek tudja elvégezni. Amikor keresztelő Jánostól megkérdezték, hogy „Ki vagy?”, ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak…” (Jn 1,23). Miután egy darabig Jánost hallgatták, a tanítványai otthagyták őt, és Krisztus Jézust kezdték követni. De Jánosnak ez nem esett rosszul, mert tudta, hogy az ő elhívása mire szólt. Mi vajon tisztában vagyunk elhívásunkkal? Egyszer mindenkinek el kell jutnia odáig, hogy felfedezze, mire hívta el az Isten. Pál apostol például egészen élete végéig írt. Ennek köszönhetően ma is megváltoznak életek. Mindez azért, mert egy ember felfedezte elhívatását, és oda is szentelte magát rá. 

Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk. (2Kor 3,5)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.

Ámen