Subsignanus
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Zsolt 27,1)
Az életünk tele van félelemkeltő helyzetekkel. Félünk a betegségtől, a munkanélküliségtől, az elutasítástól, más emberek véleményétől. Ha állandó aggódásban élünk, akkor ez a félelem elrabolja belső békénket. Mai Igénkben Dávid király két kérdést szegez szembe a félelemnek: „Kitől félnék? Kitől rettegnék?” Azután így folytatja: „Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom... Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem... láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. ... Megóv engem sátrában a veszedelem napján.” A bátorság nem korlátozódik a harcmezőre, valódi próbája szélesebb, csendesebb. Hűségesnek maradni, amikor senki sem figyel. Elviselni a fájdalmat az üres szobában egyedül. Meg nem értettként magányban lenni. Az Istentől kapott bátorság birtokosai titokban készülnek, a legbátrabb tetteket nem a nyilvánosság tapsvihara előtt hajtják végre. Amikor a félelem a sarkunkban liheg, Egyetlen Urunk azt mondja: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9). Isten nem ad ki olyan parancsot, amit ne tudnánk teljesíteni. Ha azt mondjuk: „van elég bátorságom, de nincs erőm”, vagy azt: „tele vagyok energiával, de félek.”, az hamisság. Az erőt is és a bátorságot is Istentől kapjuk. A félelem terméketlenné tesz. Minden problémánk mögött az attól való félelem húzódik meg, hogy Isten nem fogja megtenni, amit mondott. De hívőkként annyira telve kell lennünk az Ő Igéjével, hogy a félelemnek ne maradjon egy talpalatnyi helye sem. Krisztus Jézus azt mondta: ne aggódjatok életetekért... (Mt 6,25). Megváltónk velünk van akkor is, amikor nem érezzük jelenlétét, akkor is, amikor mások azt sugalmazzák, hogy elhagyott bennünket. A félelem sokféle álarcot hord: a saját fejünk után akarunk menni, vagy éppen azt mondjuk, hogy nem érdekel a dolog, vagy hogy nem ez a megfelelő idő. Ha nem tudunk fejlődni egy bizonyos területen, vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy nem egy lappangó félelem tart-e vissza bennünket. Kérjük Isten segítségét megszabadulni a félelmektől, és kezdjünk el bízni abban, amit Isten mondott.
Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! (Zsolt 27,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy félelmeimet Te oszlatod szét.
Ámen
