Subsignanus
Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. (Zsolt 32,8)
Nemigen szoktuk Isten vezetését keresni, amíg valami nagy-nagy kérdéssel nem találkozunk. Nem is vezetést akarunk igazán, hanem biztonságot. A döntéshozatal félelmetes is lehet, és magányos feladat. Még a kis döntések is kelthetnek nyugtalanságot, aggodalmat. Isten viszont azt akarja, hogy kifejlődjön bennünk a helyes ítélőképesség. Az Egyetlen Urunk célja nem csupán az, hogy rávegyen jó dolgok megcselekvésére, hanem az, hogy mi magunk akarjunk jók lenni. Hogyan tanulhatjuk meg felismerni Isten vezetését? Az imádság, az engedelmesség és a Hit által. Nem lehet lelkileg növekedni, ha elzárkózunk a Szentlélek vezetése elől. Hinnünk kell, hogy Isten képes szólni hozzánk, sőt: meg is teszi. Kálvin úgy jellemezte Isten vezetését, mint „a Szentlélek belső bizonyságtétele.” Lehet ez egy bűn megítélése, vagy megerősítés Isten szeretetéről, vagy elhívás egy bizonyos dologra, de alapvető része a Lélek által vezetett életnek. Ahhoz, hogy meghalljuk Istent, fogékonynak kell lennünk rá. Jákób életének egy nagyon rossz időszakában jelent meg Isten az álmában. Ezt mondta: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen...” (1Móz 28,15). Isten képes irányítani a gondolatainkat úgy is, hogy nem használ hozzá képeket. Ez történt Sámuellel is kisgyermek korában: Egyik éjszaka Isten szólt hozzá a templomban, de ő nem tudta, hogy az Isten az, aki szól. Éli, a főpap segítségére volt szüksége, hogy felismerje Isten hangját. De amikor ez megtörtént, az élete drámai módon megváltozott. Ha mi is fogékonynak bizonyulunk arra, hogy megértsük Krisztus Jézus akaratát, akkor a miénk is meg fog.
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! (Ézs 40,30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te adsz erőt minden naphoz.
Ámen