Subsignanus
Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra. (Neh 2,18)
Nehémiás újjáépítette Jeruzsálem városfalait mindössze ötvenkét nap alatt. Pedig nem is építész volt, hanem pohárnok egy pogány uralkodó udvarában. Mielőtt azt mondanánk valamire, hogy lehetetlen megvalósítani, érdemes áttanulmányozni a Biblia szavait: „Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt … Adj ma sikert szolgádnak…” (Neh 1,4; 11). Ha Isten megindítja a szívünket egy szükség láttán, akkor arra hív, hogy cselekedjünk. Ha készek vagyunk tenni, Egyetlen Urunk a rendelkezésünkre bocsátja a mennyei forrásokat. A sikeres emberek életét elnézve kiderül, hogy volt látásuk, türelmük, eltökéltségük, és tehetségesek voltak. A hajdani Nehémiásnak szüksége volt anyagiakra az építkezéshez. Ezért imádkozott, majd ahhoz az emberhez fordult, aki biztosíthatta számára mindezt: a királyhoz. Az ebben a tanulság, hogy a segítség nem biztos, hogy azokon keresztül jön, akiktől számítottunk rá, vagy akiket kedveltünk. Isten egy pogány királyt használt arra, hogy Nehémiást segítse. Az embereknek általában vannak álmaik, de csak tizede váltja valóra álmát. Miért? Mert a másik kilenc hozzá se fogott a megvalósításhoz. Ahhoz, hogy belépjenek az Ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Jordán folyón. Féltek. Isten azonban ezt mondta: „mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába… a Jordán vize kettéválik”. Így történt, hogy a nép betölthette rendeltetését. A mára ható kérdés az, hogy vajon mi mire várunk: Tökéletes körülményekre? Olyat soha nem fogunk találni. Vagy éppen arra, hogy mindenki egyetértsen velünk, netán arra, hogy alkalmasak legyünk a feladatra? Krisztus Jézus nem mindig a felkészülteket hívja el, de mindig felkészíti az elhívottait. Nem számít, hogy milyen az előéletünk, az Isten használni tud bennünket. Nehémiás hajlandó volt elkezdeni, Isten dicsőséges befejezéssel ajándékozta meg. Ugyanezt megteszi értünk is.
Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, A ki százannyit ne kapna most ebben az időben. (Mk 10,30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
