Subsignanus
Különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. (1Kor 12,7)
Az „ajándék” szavunk szó szerint kegyelmet jelent. Azt jelenti, hogy a lelki ajándékokat nem lehet kiérdemelni, nem lehet jogosultságot szerezni rájuk. A Szentlélek ajándékait nem lehet tanulás vagy gyakorlás útján elsajátítani, sem megörökölni. A lelki ajándék természetfeletti adottság, amely lehetővé teszi, hogy Isten akaratát Isten módszereivel hajtsuk végre. Nem fogjuk felfedezni Isten módszerét mindaddig, amíg meg nem értjük azt, hogy nem a mi képességeinkre támaszkodva kell szolgálnunk Egyetlen Urunkat, hanem úgy, hogy a bennünk élő Lelkének erejére támaszkodunk. Krisztus Jézus mondta a tanítványoknak: „...aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5) A siker titka nem csupán a tevékenységben rejlik, hanem a Krisztusban maradásban is. A feladat tehát adott: tanuljuk meg Isten módszereit, és támaszkodjunk az Ő erejére. Minden keresztyén az Isten szolgája, és így feladata van. Az egyház úgy végzi szolgálatát, hogy az egyes hívők használják lelki ajándékaikat egymás szolgálatára. A Szentlélek dönti el, hogy melyikünk milyen ajándékot kap. Pál apostol ezt írja: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7). Mindannyian más-más ajándékot kaptunk, és mindegyikünk ajándéka tökéletes. A Szentlélek isteni bölcsességében mindannyiunknak pontosan azokat az ajándékokat adta, amely lehetővé teszi, hogy Krisztus testében a leghatékonyabban működhessünk. Különbözünk egymástól: „A test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test” Különféle ajándékok pedig azért vannak, mert különböző szükségek léteznek. Egy szervezet egészséges működéséhez minden testrészre szükség van: „Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem«, vagy a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!«” Némelyek beszédesek, mások csendesek. Néhányan dinamikusak, mások visszafogottak. Egyesek vezető tipusok, mások pedig követők. Egyesek hírességek, mások egyáltalán nem feltűnőek, azonban mindannyiunkra egyformán szükség van. Egyformán fontosak vagyunk, nem számít, kié az érdem, a lényeg, hogy a szolgálat el legyen végezve, és egyedül Istené legyen a dicsőség: Soli Deo Gloria! Az Isten szerkesztette így a testet egybe, hogy ne legyen meghasonlás, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. Ez maga az Anyaszentegyház: így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi. Ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. (1Kor 12,27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, az ajándékaid.
Ámen
