Subsignanus
Az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban. (Ef 4,15)
A szeretet néha azt is megköveteli, hogy szembesítsük az embereket viselt dolgaikkal. Ezt azonban helyesen kell tenni, mert ha az egész életet azzal töltjük, hogy állandóan helyreigazítunk másokat, végül már nem is fognak odafigyelni ránk. Nem lesznek barátaink, nem lesznek közösségeink. De mikor kell valakit szembesíteni valamilyen tettével vagy viselkedésformájával? Először is jól fontoljuk meg, hogy fontos-e ez? Ha valamilyen romboló szokásról, bántalmazó viselkedésről, tévtanításról, vagy olyan helyzetről van szó, amivel önmaguknak ártanak, akkor mindenképpen fontos a szembesítés. Ha azt látjuk, hogy ugyanaz a dolog újra és újra megtörténik, akkor tegyük szóvá. Ilyenkor szeretet-kötelem szólni: „Ezzel magadnak ártasz.” Ha valakit szeretettel szembesítünk, ne háborodjuk azonnal fel, ha haragos választ kapunk: „Ki vagy te, hogy ezt mondd nekem?” A gyógyszer sem mindig finom, de használ. Ha megbántanak, akkor nagyon fontos, hogy helyesen kezeljük, azután hagyjuk magunk mögött. Csak így tudunk másokat a saját javuk érdekében szembesíteni a hibáikkal. A Teremtés könyve második részében olvashatjuk: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” Elsőrendű a kapcsolatunk az Istennel, de szükségünk van az emberi társakra, szeretet-közösségekre. Ezt a kapcsolati igényt nem lehet betölteni más dolgokkal. Például a munkával, a pénzzel, a szép "kacsalábon-forgó" házzal, folyton új autóval. Akkor hát mit tegyünk? A Biblia azt mondja, hogy nyissunk mások felé. Nem állandó bírálgatással, de igenis óvó féltéssel. Pál apostolnak a filippiekhez írt levelében olvashatjuk: Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Nincsenek tökéletes, kockázatmentes kapcsolatok, de ha felfedezünk valamilyen betöltetlen szükséget, és beleadjuk magunkat, azzal egy új örömet fedezünk fel az életben.
Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, Az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások, Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál. (Tim 6,3-5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vannak közösségeim.
Ámen
