Subsignanus
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. (1Kor 13,11)
A fiatalok képesek egyik pillanatról a másikra átváltani optimizmusból pesszimizmusba, a lelkesedésből az unalomba, magabiztosságból a kétségeskedésbe... A gyermekkor és a felnőttkor világa között igyekszenek valahogy navigálni életüket. Ismerik saját világuk szerepeit és szabályait, a felnőttek is ismerik ugyanezeket a saját világukban. A gyermekektől azt várjuk, hogy gyerekként viselkedjenek, a felnőttektől, hogy felnőttként. A fiatalokban azonban mindkét világ vonásai ott vannak, bár ők egyikhez sem tartoznak. „Mikor nősz fel végre?!” – kérdezzük tőlük, miközben talán nekünk se nőtt be a fejünk lágya teljesen... De mire is van szükségük legfőképp? Olyan szülőkre, vezetőkre, akik megértik és bátorítják őket. A felnőtté válás felé tartó út megemeli a tizen- huszonéves stressz-szintjét, néha annyira, hogy úgy érzi, semmi sincs az irányítása alatt, a közeg, melyben él, bizonytalan, álságos, és hazug. Tudunk nekik segíteni abban, hogy érett, megfontolt felnőtté váljanak: Legyünk észszerűek és ne a spontán reakcióink vezessenek bennünket sem. Mert nem tudunk segíteni gyermekeinknek a felnőtté válásban, ha magunk sem vagyunk azok. Legyünk szülők, nevelők, ne haverok, "spanok". Szükségük van valakire, aki vállalja a vezető felelősségét, és az érettség felé terelgeti őket. Ha nem így teszünk, azzal magára hagyjuk őket a saját zűrzavaros helyzetükben, és inkább elmenekülnek más vidékre. Legyünk a sok álokoskodás, hazug szólamok kántálása helyett a világítótorony, amely utat mutat nekik. Még az is lehetséges, hogy az értékrendet, szabályait, erkölcsiségét, melyet bemutatunk nekik, idejétmúltnak fogják tartani. De ilyenkor se akarjunk „menő” lenni azzal, hogy lejjebb tesszük a mércét. Tartsuk be a bibliai mércét, légyünk jellemesek, szükségük van rá. Egész biztosan fognak velünk vitatkozni, de ha határozottan kiállunk a krisztusi értékrend mellett nem szavakkal csupán, hanem egész életvitelünkkel, akkor ez lesz a követendő számukra. Ha szerető és következetesek maradunk, követni fogják nyomdokunkat.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. (1Kor 13,2)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy embert próbálsz faragni belőlünk.
Ámen
