Subsignanus
Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. (Zsolt 84,13)
Isten a forrása minden áldásnak, amit kapunk. Az Istentől való függőségünk csökken, ahogy egyre inkább más dolgokra kezdünk támaszkodni. Ezért mondja a mózesi törvény, hogy ne építsünk üzleti birodalmakat. Az ószövetségben kamatmentesen kellett kölcsönt adni a szegényeknek, a tartozásokat pedig minden hetedik esztendőben el kellett engedni. A rabszolgákat fel kellett szabadítani, és el kellett látni őket javakkal, melyek elősegítik az újrakezdést. Még az eladott vagy elvesztett és vissza nem váltott birtokot is vissza kellett adni eredeti tulajdonosának. Miért szólt így a mózesi törvény? Azért mert Isten azt akarta, hogy népe Tőle függjön, Őreá támaszkodjon, ne a vagyonára, anyagi javaira. Ezért figyelmeztette őket: „Amikor… bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről… Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Móz 12-18). Az Egyetlen Urunk irányelvei mára vonatkoztatva sem változtak. A Biblia nem azt mondja, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik a „pénzt”. A Bibliában azt olvashatjuk: „… aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11,6). Ha Krisztus Jézuson kívül bármi másban keresünk kapaszkodót, folyton küszködünk azzal. De Jézus megígérte, hogy: „Ne aggódjatok ezek miatt… mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre… és megad majd mindent, amire szükségetek van.” A szetírásbéli hamis sáfár két legyet ütött egy csapásra. Az adósságok jóváírásával barátokat szerzett magának, ezzel együtt embereket húzott ki a bajból. Az adósok vele együtt buktak volna le, egészen a börtönig. Krisztus Jézus azt mondja, hogy ezt is tanuljuk meg. Szerezzünk magunknak barátokat úgy, hogy egyúttal kimentjük őket a bajból. A megkötözött állapotukból, bűneik börtönéből. Menjünk oda egy adósunkhoz, aki tartozik nekünk. Egy bocsánatkéréssel, mert megsértett. Vagy kárt okozott, becsapott. Menjünk oda hozzá és engedjük el a teljes tartozást. Bár olyan dolgot tett, ami egyáltalán nem kedves Isten előtt, de mivel mi magunk is bocsánatot kaptunk Őtőle, elengedhetjük néki a tartozást. Barátot szerzünk, mert Isten kegyelméből elkezd gondolkodni ezen az érthetetlen dolgon. Azután talán úgy dönt, másokkal már nem teszi meg azt, amit velünk szemben. Talán az egyetlen Igaz Út-ra tér, arra, amelyiken mi is akarunk járni.
Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. (Jak 5,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.
Ámen
