Px
Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. (Zsolt 40,3)
Minden jól megépített dolog lassan készül el és gondos figyelmet igényel. A türelmetlenség az éretlenség jele: a gyermekek nem tudnak várni semmire. A türelmetlenségünk miatt Isten nem fog gyorsabban mozdulni, Ő a saját menetrendje szerint dolgozik. Pál azt írja: „... azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Róm 8,28). Az, hogy az ajtó még nem nyílt meg, nem jelenti azt, hogy Isten meggondolta magát. Az időzítés talán még nem megfelelő ahhoz, hogy Ő kapja a teljes dicsőséget, mi pedig a legnagyobb nyereséget. Mit kellene tehát tennünk várakozás közben? Imádkozzunk Isten akaratának megvalósulásáért. Ne engedjünk be olyan dolgokat az életünkbe, melyek ellentétben állnak ezzel, különösen is óvakodjunk az aggodalomtól! Egyetlen Urunk azt mondja: „Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.” (Ézs 46,10). Az aggodalom negatív hit, ilyenkor a kedvezőtlenben bízunk, biztosak vagyunk a katasztrófában, és a vereségben hiszünk. Az aggodalom mágnesként vonzza be a negatív helyzeteket. A hit viszont hatalmasabb erő, mely pozitív körülményeket teremt. Az aggodalmaskodás a múlt problémáival foglalkozik, gátolja a jövő lehetőségeit. Azoknak a dolgoknak, melyek miatt aggódunk, majd' mindegyike soha nem következik be. A Bibliában azt olvassuk, hogy „az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit” (Jer 10,23). Hagyjunk fel tehát azzal, hogy megpróbálunk irányítani minden lehetséges végkimenetelt. Az életünk sokkal jobban alakul, ha ráállunk az Isten Igéjére, és bízunk abban, hogy Krisztus Jézus minden időben velünk lesz.
Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! (Zsolt 40,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velünk vagy.
Ámen
