Ox
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Zsolt 27,1)
A világ egyik legmagányosabb és legboldogtalanabb embere az, aki nem hisz Istenben. Nem hiszik el azt, hogy a menny vár bennünket a túlvilágon, hogy áldott bizonyosságunk van afelől, hogy találkozhatunk szeretteinkkel egy másik életben. Ott, ahol nem lesz könny és fájdalom. Egy agnosztikus persze bármit odaadna azért, ha el tudná fogadni ezt a hitet és vigasztalást, de ő csak a sírt és az anyagmegmaradást ismeri el legfőbb törvényének. A sír után nem lát mást, csak a nagy semmit, csak azt, hogy a sejtek, melyekből egykor a teste és a személyisége összeállt, lebomlanak, de ebben a materialista szemléletmódban nem találnak örömet. De aki Krisztus Jézusban bízik, az bátran mondhatja „akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézs 26,3). Egyetlen Urunkban hívők tudják:: „Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel” (Zsolt 29,11). Jézus mennybemenetele előtt ezt mondta: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn 14,27). Ma is szükségünk van erre a minden értelmet meghaladó békességre, mely megnyugtat és lecsendesíti gondolatainkat. Ahelyett, hogy félelmeinkre és aggodalmainkra gondolnánk, az Isten gyógyító hatalmára, túláradó forrásaira összpontosítsunk. Adjuk át Őnéki minden gondunkat, hogy elrendezze azokat a mi javunkra és az Ő dicsőségére.
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Phil 4,4-7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te békességed tölt el bennünket.
Ámen
