Operatus
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. (1Jn 1,6)
Az életünkben előfordulnak olyan esetek, hogy azt vesszük észre, hogy kellemesebben érezzük magunkat, ha nem kell valakinek a közelében lennünk. Ha ilyesmi történik két olyan ember között, akik egyébként közel álltak egymáshoz, akkor először a közösség bizonyossága tűnik el. Kerülni kezdjük az együtt töltött idő lehetőségét. A Krisztus Jézussal való közösség megtapasztalásának viszont előfeltétele, hogy minden nap követjük Őt és engedelmeskedünk parancsainak. Amikor Péter és a tanítványok halászni indultak, az Úr azt mondta nekik, hogy vessék ki a hálót a hajó jobb oldalára. Amikor engedelmeskedtek, annyi halat fogtak, hogy az alig fért el a hajóban. Ám egy nagyobb dolog is történt aznap: ahogy Jézus közeledett, János azt mondta: „Az Úr az!” (Jn 21,7). Ezután bensőséges hangulatban együtt megreggeliztek, közösségben voltak Jézussal. Ha tehát nem érezzük azt, hogy közösségben lennénk Jézussal, akkor abbahagytuk ennek a közösségnek az ápolását, vagy egyszerüen engedetlenné váltunk. Úgy érezzük, hogy Isten nem válaszol az imáinkra? Jób is így érzett: „Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel… Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.” (Jób 30,20-26). Mindannyian átmegyünk olyan időszakon, amikor úgy érezzük, Isten messze távolodott tőlünk. Miért nem válaszol? Vannak leckék, amiket csak olyankor tudunk megtanulni, amikor Egyetlen Urunk hallgat. De a hallgatása nem távolmaradás. A Biblia azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11). A hallgatás elveszi a hangsúlyt a szavakról, és a meghittség új szintjét teremti meg, ahol már nincs is szükség szavakra. Ha szeretnénk jól érezni magunkat Isten jelenlétében, tanuljunk meg csendben lenni Ővele. A hallgatás a hit próbája. Egy ponton Isten leveszi a kezét, hogy lássa meddig jutottunk a hitbéli tanulással. Talán bizonytalanul, ingadozva haladunk a hit útján, de így derül ki, hol tartunk a folyamatban, és legfőképp Kiben bízunk?
Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. (1Jn 1,7-9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy közösségben lehetek Veled.
Ámen
