Operatus

Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! (Zsolt 27,13)

Visszatekintve szoktunk rájönni arra, hogy eredetileg az Isten valami jobbat tervezett számunkra. Akkor még nem voltunk elég érettek ahhoz, hogy kezelni tudjuk, amit kértünk Őtőle. Azt hisszük, készen állunk, de Isten az, Aki tudja, hogy ez tényleg így van-e. A Bibliában sokszor hangzik el a parancs: „Várj az Úrra!” Az érettség próbája a várakozás megtanulása, és ez a várakozás rákényszerít bennünket arra, hogy elfogadjuk, amit nem tudunk irányításunk alatt tartani. Alázatra késztet abban, amiben alázatosnak kell lennünk. Elengedjük, amibe eddig kapaszkodtunk, mert Isten elszólított onnan bennünket. Mózes például nyolcvan évet várt arra a szolgálatra, ami negyven évig tartott. Ezáltal életének kétharmada a felkészüléssel telt. Krisztus Jézus harminc éven át készült fel a szolgálatára, mely három és fél évig tartott. Isten szemszögéből nézve az életünk értékét nem a hossza adja, hanem hatékonysága, Isten országának építésében elért eredménye. A zsoltáros ezt írta: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsolt 40,2). Várni azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy az Isten tudja, mit csinál, akkor is, ha nem avat be a részletekbe. Sámson képtelen volt várni, türelmetlensége oda vezetett, hogy elveszítette szeme világát, erejét, jó hírnevét, szabadságát és az életét. Ki kell tartanunk, amíg elnyerjük azt a sokkal jobbat, amit Egyetlen Urunk tartogat számunkra. Sokan azt gondolják, hogy a valóság csupán arra korlátozódik, amit látunk, emiatt csak a látható dolgokat tartják igaznak. Viszont azoknak, akik hitben járnak, a látszat soha nem a teljes valóság. A valóság messze túlterjed a látható világon, a nem látható dolgok pedig örökkévalóak. Még ha a dolgok rossznak tűnnek is, Isten a javunkra munkálja azokat. (ld. Róma 8:28). Várnunk kell az Isten időzítésére, Ő tudja, hogy végződik a történetünk...

Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. (Zsolt 27,1)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondoskodsz rólunk.

Ámen

 

Készíts ingyenes honlapot Webnode