Operatus
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. (Mt 5,13)
Krisztus Jézus a mennyben közbenjár értünk, egyetlenként képvisel Isten előtt: „...ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2,1). A Biblia a sátánt pedig így nevezi: „testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket” (Jel 12,10). Kinek az oldalán állunk? Felmerült-e már bennünk valaha is, hogy esetleg nem a megfelelő kapcsolatokat ápoljuk? Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). és: „Boldogok, akik békét teremtenek…” A "békét teremtő" ellentéte a "viszályt szító"! Az ilyen emberek mindig belső békétlenséggel küzdenek, megoldatlan problémákat, nyomasztó terheket cipelnek. Mai divatos kifejezéssel: "mindig kavarnak” valamit. Azt a szálat keresik, amivel elkezdhetik lebontani az egészet. Ha valakinek az élete örömtelen, nehéz ünnepelnie mások boldogságát. Mai életünkben sok ilyen vezető pozicióba jutott lelkibeteg embert látunk. Ha igazán béketeremtők akarunk lenni, akkor csírájában el kell fojtanunk a viszályt. Csak az ítélkezni és a panaszkodni édeskevés. Egyedül Krisztus Jézusban van – az Ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is. Ha Egyetlen Urunk nekünk is csupán hetvenszer hétszer bocsátana meg, akkor nagy bajban lennénk. Isten "megbocsátás-számláját" azonban nem lehet kimeríteni. Jézus azt mondta: „… bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Mk 11,25). Akár hétszer, akár hetvenhétszer, akár hetvenszer hétszer – mindig azt fogjuk aratni, amit vetettünk. (ld. Galata 6:7). Ha viszályt, akkor viszályt, ha békességet, akkor békességet. Mindannyian emberek vagyunk, és ha valaki megbánt, igazságot akarunk. Isten azonban azt akarja, hogy megbocsássunk azoknak, akik vétettek ellenünk. Azt jelenti ez, hogy megússzák tetteik következményeit? Dehogy is, csupán annyit, hogy nem a mi felelősségünk, hogy ezek bekövetkezzenek – rábízhatjuk ezt az Istenre. Ha haragot táplálunk magunkban, az lelkileg, érzelmileg és fizikailag is kiszipolyoz bennünket, míg a megbocsátás erőt ad és felszabadít a továbblépésre. Mi is bocsánatot nyertünk Isten kegyelmének gazdagságából. Isten nekünk elengedte adósságunk, ehhez hasonlítva elhalványul minden ellenünk elkövetett bűn. Ne mi akarjunk igazságot tenni magunkért, azt biztosan megteszi Krisztus Jézus, Egyetlen Urunk.
Éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. (Ef 5,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Veled járhatom utam.
Ámen
