Operatus
És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; a kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. (2Tim 4,18)
Pál apostol írta élete alkonyán: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (2Tim 4,8). A legnagyobb akadálya annak, hogy olyan életet éljünk, amilyet az Isten eltervezett számunka, az ma is az önzés. Az ego és az önérdek megfertőzi lelkünket és rombolja kapcsolatainkat. Pál apostol tisztában volt azzal, hogy mennyire szükséges az ego trónfosztása, hisz ő is küzdött vele... Korábban nagy elánnal üldözte a keresztyéneket, később azt mondta: „nekem az élet Krisztus” (Fil 1,21). Korábbi célja az volt, hogy vallásosságáért elismerjék, ez "pálfordulásakor" megváltozott: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért” (Fil 3,7). Megtagadta korábbi önérdeket kereső életét, és azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” ... „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent” (Filippiekhez írt levél). Pál apostol ezután üldöztetésekben élt, testi kínok gyötörték, de: "... mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:10). Háromszor is kérte az Urat, hogy könnyítsen szenvedésein. Amikor Isten így válaszolt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”, megtanulta, hogy örömet találjon „erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban” (2Kor 12,10) Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagysága általi örömre lelt. Bármi is az ár, nekünk is megéri megfizetni azt: „… örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,18). Éljünk ma is összpontosított, Egyetlen Urunkra fókuszált életet. Kiszűrve a világnak lényegtelen dolgait, vezéreit, akik olyan életet élnek, agyonbeszélt tervekkel, zavaros "stratégiákkal", melyeket soha meg nem valósítanak. Pál számára elhívatása élete értelme volt: „… egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14). Minden más jelentéktelenné halványult mellette, senkinek és semminek nem engedte, hogy céljától eltérítse, mert ő győzni akart. Néha a félelem, a bírálat vagy a múltbeli kudarcok diktálják utunkat, és csak céltalanul hánykolódunk az életben. A jövőnk egyre inkább az egyáltalán nem dicső múltunkra kezd hasonlítani. Mindig csak túlélésben vagyunk, a legszembetűnőbb hibákat esetleg próbáljuk javítgatni, remélve, hogy majd csak szívességet tesz nekünk az élet... Ám ez nem így működik. El kell felejtenünk a múltbeli kudarcainkat. Remélnünk kell a jövőbeli sikereket, teljes erővel a győzelemre kell törekednünk: „… ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” Így, és csakis így nyerhetjük el "az életnek koronáját".
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. (2Tim 2,4)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
