Operatus
A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. (Mk 11,24)
Azokat a bántásokat a legnehezebb megbocsátani, amit hozzánk közel állók követtek el. Előfordulhat, hogy ez valamilyen módon előtör belőlünk. Mi a megoldás? A megbocsátás. Sebeink csak akkor kezdenek gyógyulni, ha eljutunk arra az érzelmi érettségre, hogy el tudjuk engedni azokat, akik vétettek ellenünk. Méghozzá akár megbánták, és bocsánatot kértek, akár nem. Krisztus Jézus így beszél erről: „amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Mt 11,25). Ezzel önmagunkatszabadítjuk fel, megszabadulunk a nehezteléstől, és lehetőség nyílik Isten áldásaiban járni. Megtudhatjuk Istennek életünkre vonatkozó akaratát. Egyetlen Urunk azt ígéri: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” Igéje azt mondja: „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,6). Ám ahhoz, hogy idáig eljussunk, több dolog is kell: Jézus mondja: „Én… nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (Jn 5,30). Csak akkor fogjuk felismerni Isten akaratát, ha megtanuljuk félretenni saját akaratunkat, ez pedig gyakorlással válik egyre könnyebbé: „minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm 8,7). „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jak 1,5). Az önfegyelem nem hoz azonnali örömet, de későbbi tartós örömet igen. Figyeljük csak meg ezeket a szavakat: „megedződtek általa”. Fegyelmeznünk kell önmagunkat a helyes gondolkodásmódra. Isten választási lehetőségeket ad, de nem fog dönteni helyettünk. Ahhoz, hogy minden nap Isten áldásaiban járhassunk, minden nap, minél többet gyakorolni kell ezt, és annál könnyebb lesz idővel.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. (Jak 1,21-24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy egyengeted utamat.
Ámen
