Operatus
Ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. (1Jn 3,18)
Salamon király azt mondta, hogy: „megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Préd 3,7). Dávid zsoltárában pedig: „Minden élő lélek dicsérje az Urat!” (Zsolt 150,6). Ha Krisztus Jézust meg tudják érinteni erőtlenségeink (ld. Zsid 4,15), akkor előfordulhat az is, hogy tetteink és magatartásunk miatt szégyenkezik? Kellemetlen helyzet lehetett, amikor tizenkét éves korában szülei: Mária és József félbeszakították a templom legnagyobb tudósaival folytatott beszélgetését. Amikor elvitték, ezt mondták neki: „Azt hittük elvesztettünk! Halálra aggódtuk magunkat érted!”. Az is megalázó lehetett, amikor ott állt faluja zsinagógájában, kijelentette, hogy ő a Messiás, azok az emberek pedig, akikkel együtt nőtt fel, nekitámadva le akarták lökni egy szakadékba. Amikor pedig a főpap a tanításáról kérdezte, Jézus így felelt: „Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem…” Erre az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Őt... Manapság az is a kérdés, hogy a jellemünk, a viselkedésünk, az elkötelezettségünk Krisztus számára öröm vagy szégyen forrása? Gandhi azt mondta: „Ha a keresztyének valóban Krisztus tanítása szerint élnének, már egész India keresztyén lenne.” Ma is aktuális kijelentés. Amikor a bűn akadályt képez köztünk és az Isten között, a lelkiismeretünk (ha van) jelez, hogy valami baj van. Abban a pillanatban hálát kellene adnunk Egyetlen Urunknak, nem pedig ostoba módon kapcsolni a belső, riasztó hangot. Bár vannak dolgok, melyek önmagukban nem „rosszak”, mégis azok lehetnek számunkra, ha nem illenek bele abba a jövőbe, amit Isten számunkra eltervezett. Ha a lelkiismeretünkre hallgatunk, az megóv attól, hogy rossz útra tévedjünk. Ha mégis szánt szándékkal arra tartunk, a lelkiismeret nem hagy nyugodni rossz döntéseink miatt. De ha jó döntést akarunk hozni, mindig kérdezzük meg önmagunktól: „Hogyan fog ez hatni Istennel való kapcsolatomra?" Meg tudunk majd állni előtte nyugodt lelkiismerettel?
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk. (1Jn 3,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megigazítottál.
Ámen
