Operatus

Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. (Mt 9,36)

Krisztus Jézus törődött a szenvedő világgal: elítélte azokat, akik kihasználtak másokat, ugyanakkor együtt érzett azokkal, akik segítségre szorultak. Kiűzte a pénzsóvárokat a templomból, máskor pedig meggyógyította a betegeket és enni adott az éhezőknek. A tanulság, hogy nem ülhetünk elégedetten ölbe tett kézzel. Nem mondhatjuk azt, hogy az üzleti életben és a politikában mindennapos a csalás, ez már csak így van, és semmit nem tudunk tenni ellene. Ezzel a gondolkodásmóddal az irgalmas samaritánus példázatában szereplő paphoz és a lévitához hasonló az ilyen ember, aki átmegy az út másik oldalára, hogy kikerülje a helyzetet (ld. Luk 10,30–36). A Biblia ezt írja erről: „Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn 3,18). Mi késztet cselekvésre bennünket, egyedül a meggazdagodás, az üzleti siker utáni vágy? Az ószövetségi próféták üzenetének fele magát a bűnt ítéli el. A másik fele viszont azokat, akik látják az emberi szenvedést, de nem tesznek semmit. Látjuk, mit érnek a szavak: "Nem hagyunk senkit az út szélén..." Bár ugyanazok a szörnyű dolgok, melyek a prófétákat elborzasztották, napjainkban is mindennaposak, mi mégsem fordítunk rájuk figyelmet. Úgy vagyunk a közömbösséggel, mint egy karórával, annyira hozzászoktunk a viseléséhez, hogy egy idő után már észre sem vesszük. Pedig: a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában (Jak 2,17). Ha nem tudunk együtt érzőn közeledni az emberekhez, nem is tudunk szolgálni feléjük. Jézus Krisztus észrevette a leprásokat, a veszteseket, a magányosakat, az elveszetteket, a társadalom kivetettjeit. Nem érezte kényelmetlenül magát közöttük. Adakozni lehet szeretet nélkül is, látjuk ezt sok alkalommal, pusztán képmutatásból. De nem lehet szeretni adakozás nélkül: időnket, tehetségünket meg kell osztanunk másokkal. 

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. (Mt 6,1-4)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.

Ámen

 

Készíts ingyenes honlapot Webnode