Operatus
Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek. (1Tim 1,19)
A lelkiismeretről szólva Pál apostol ezt írja: „…magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24,16). Együtt kell élnünk saját magunkkal, ezért képesnek kell lennünk szembenézni önmagunkkal. Ne járjunk úgy, hogy gyűlöljük magunkat azokért a dolgokért, amiket a múltban tettünk. Emelt fővel tudjunk járni, hogy kiérdemeljük az emberek tiszteletét. Ne kelljen más országba mennünk hangzatos közhelyeket puffogtatni idióta követőknek, miközben itthon nem tudunk a sajátjaink szemébe nézni sem. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért, a mammonért való aljas küzdelemről szól, képesnek kell lennünk szeretni önmagunkat. Nem akarhatjuk, hogy ha magunkra nézünk, csupán hencegés, blöff és üres ámítás legyen az énünk. Önmagunkat nem tudjuk átejteni, ezért őrizzük meg önbecsülésünket és a tiszta lelkiismeretet. A Biblia azt írja: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsid 2,1). Az „elsodródás” szó meg kell hogy szólaltassa a vészcsengőket bennünk. Az elsodródás nem egyik napról a másikra történik, hanem lassan és észrevétlenül sodródunk le a pályáról, míg olyan helyen végezzük, ahová soha nem gondoltuk volna, hogy eljutunk. Olyan helyre, ahonnan talán nem is tudunk visszafordulni. A zsoltáríró tudatában volt annak, hogy hajlamos elsodródni, ezért így fogalmazott: Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak. (Zsolt 119,1). Figyeljünk a motivációinkra, arra, hogy mi cselekedeteink indítéka. Továbbá az érzéseinkre, vonzalmainkra, hogy mik azok a dolgok, amik vonzanak minket. Ha görcsösen mindent kézben szeretnénk tartani, az hamissághoz vezet, ez pedig végül csak megbénít. Egyetlen Urunk akaratával megegyezően tervezzünk, és ne hagyjuk, hogy emberek megállítsanak vagy megmásítsák látásunkat. A célok változhatnak! Amire ma szükség volt, néhány hónap, év múlva talán egyáltalán nem lesz jó számunkra. Ezért rendszeresen értékeljük újra terveinket, és változtassunk az útirányon, ha kell: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Péld 16,9). Ha Isten velünk van, ugyan ki lehetne ellenünk? Az természetes, hogy szeretnénk látni a dolgok alakulását, ám a jövőnk egyedül Isten kezében van: Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.
Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. (Zsolt 119,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megszenteltél.
Ámen
