Operatus
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. (Zsolt 39,8)
Különböző szakaszokon megyünk át, amikor szembe kell néznünk a múlandósággal: Döbbenet, tagadás, harag, depresszió, elfogadás. De az igazság az, hogy földi időnk elkezd fogyni abban a pillanatban, ahogy megszülettünk. Csak erre nem nagyon gondolunk a gyermekkor csodái, a fiatalkor izgalmai és a középkor elfoglaltsága közepette. Ahogy öregszünk, és felismerjük, hogy kevesebb időnk van hátra, mint amennyit magunk mögött hagytunk, elkezdjük a zsoltárossal együtt imádkozni: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12). Mindenki szeretne a mennybe menni, de senki sem akar meghalni, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy készen állunk. De fel lehet-e készülni rá? Krisztus Jézus azt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25). Ha Krisztusba helyezzük a bizalmunkat, a halál nem a véget jelenti, hanem a kezdetet. Pál apostol azt írja: „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). De miért mondja az apostol azt, hogy a menny „sokkal jobb”? Mert Egyetlen Urunk már bepillantást engedett neki a mennybe. Dávid király is hasonlóan érzett: „Teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsolt 16,11). Ragaszkodunk földi dolgainkhoz, berendezett kis életünkhöz, mindennapi rutinjainkhoz, amelyek körülvesznek bennünket. De jönnek, és mindig vannak megpróbáltatásaink, és maga Jézus is erre figyelmeztet, felkészít minket Igéjén keresztül. Ez alapján kijelenthetjük, hogy az élet egész területén megpróbáltatunk. A kérdés az, hogy kitartunk-e ezek között? Sietünk, kapkodunk, aggodalmaskodunk, hogy mikor érünk már valaminek a végére, ezért sok minden torzó marad az életünkben. Pedig Ézsaiás próféta könyvében azt olvassuk: aki hisz, az nem siet. Törekedjünk erre az életünk minden viszontagsága között. Tudva, hogy aki mindvégig kitart az üdvözül. Vegyük a példát Krisztus Jézustól, akit senki és semmi nem tudott eltántorítani az Atya által neki szánt küldetésétől a megváltás művétől.
Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám. (Zsolt 40,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megváltottál.
Ámen