Operatus
Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! (1Sám 3,10)
Nem úgy érkeztünk e világra, hogy már tisztán felismerjük hivatásunkat és tehetségünk már teljesen kibontakozott. Isten elhívásának felismeréséig általában küzdelmekkel teli és néha kudarcokkal tarkított úton jutunk el. Sámuelt négyszer szólította az Úr, mire az felismerte az isteni hangot. Mielőtt Péter a vízen járt volna, azt mondta: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj!” (Mt 14,28). A vízen járás nem rajtunk múlik, hanem Krisztus Jézuson. Nem arról van szó, hogyha rendelkezésre áll valamilyen hatalom, amit bármikor, bármire felhasználhatjuk azt. Isten az ösztönös cselekvésnél többet vár el tőlünk. Néha könnyelmű döntéseket hozunk kapcsolatok, anyagiak vagy munkahely vonatkozásában. Aztán persze jön a kimagyarázás valamilyen „kegyes szöveggel” álcázva. Sok „segíts magadon” ember tartja ajánlatosnak a kockázatvállalást, de keresztyénként csak azt a kockázatot vállalhatjuk, ami az Istennek való engedelmességgel is jár. Ha a problémáinkat elhamarkodott döntésekkel oldjuk meg, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával, akkor az kudarcra van ítélve... Ahhoz, hogy tudjuk, mikor kell kilépnünk a csónakból, nem csupán bátorság kell, hanem bölcsesség is. Szükséges a tisztánlátás, hogy fel tudjuk ismerni Egyetlen Urunk hangját, és türelem, hogy kivárjuk, amíg Jézus mondja: induljunk. Az Istentől kapott megbízatásokra az első reakciónk általában a félelem. De azok a megbízatások, melyeket Isten ad a Bibliában, mind Isten-mértékűek. Meghaladják az emberileg lehetségest, mert Isten az Ő természetét, erejét, jóságát akarja megmutatni általuk a figyelő világnak. Igent mondani Isten elhívására azt jelenti, hogy keményen kell dolgozni még akkor is, amikor nincs is kedv hozzá. Az emberek sokszor nem helyeslik, amit teszünk, és megpróbálnak megakadályozni benne. A természetes tehetség nem elég hivatásunk betöltéséhez, szükség van ötletekre, erőre, kreativitásra a saját forrásainkon túlmenően is. Pál apostol azt mondja: „mi Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3,9). Ahhoz, hogy sikereket érjünk el, együtt kell működnünk az Istennel. Krisztus Jézus nem csupán arra hív bennünket, hogy érte dolgozzunk, hanem arra, hogy Vele együtt.
Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Róm 8,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velünk vagy.
Ámen
