Operatus
Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik. (ApCsel 10,35)
Sokan vannak, akik kérdés nélkül elfogadnak a médiából hallott véleményeket (előítéleteket) és műveletlen, szűklátókörű emberek kijelentéseit. Ritkán állunk meg, hogy rákérdezzünk: „Helyes ez?” Vagy, ami még fontosabb: „Krisztusi ez?” A személyválogatás másodrendű állampolgároknak tart embereket bőrszínük, nemük, gazdasági helyzetük, vallásuk vagy születésük körülményei miatt. Néha az előítéleteink annyira mélyen gyökereznek, hogy mi magunk észre sem vesszük őket, és feldühödünk, ha valaki szembesít velük. Isten azonban nem engedi, hogy ilyen könnyen megússzuk. Pál apostol megintette Pétert, a későbbi egyházfőt a személyválogatás bűne miatt: „Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, Péter együtt evett a pogányokból lett hívőkkel. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidók közül való hívőktől.” (Gal 2,12). Pál apostol nem hunyt szemet, mintha apostoltársa jó tulajdonságai kiegyenlíthették volna azt. Azért, mert Péter viselkedésével fájdalmat okozott embereknek, és rossz fényt vetett a korai egyházra. A legtöbbször idézett bibliavers ez: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Az „aki hisz őbenne” azt jelenti, hogy a kereszt tövénél mind egyenlőek vagyunk. Isten nem tesz különbséget közöttünk. Ismerjük be rejtett részrehajlásainkat, és szabaduljunk meg tőlük. Ebben a földi világban annyi fontosabb dolog van mindannyiunk életében. Néha a „belső figyelmeztetés” szorul háttérbe. Sok fájdalmat és keserűséget, betegséget, gyászt, kísértést elhagyhatnánk, ha igazán tudnánk figyelni a szívünk és hitünk szavára. Láthatjuk, hogy válságok, háborúk, veszedelmek vannak jelen napjainkban. Sokszor nem mi befolyásoljuk, hanem a helyzet, más emberek kapzsisága, vagy éppen hozzá nem értése, tehetetlensége, vagy éppen az uralkodni vágyása. Amiknek ugyan egyre nagyobb jelentősége van a mindennapjainkban, de ezek mind csak kényszerítő tényezők. A missziói útján lévő Pál apostol egy hajón szélviharba került. Ami magával ragadta a hajót, és ezzel szemben megszűnik az emberi tudomány, csak a horgonyt tudták leengedni. A keresztény szimbolikában a horgony Krisztus Jézusra utal. Belé kell "horgonyoznunk", amikor tombolnak az elemek, amikor az élet viharai tépnek, és szaggatnak bennünket. Mellette lenni, a személyválogatás nélküli szeretetéért, a kegyelemért könyörögni, és megváltásában bízni, egyébként elveszünk.
A háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. (Róm 5,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned létezem.
Ámen
