Operatus
Adj dicsőséget, kérlek, az Úrnak, Izráel Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tőlem! (Józs 7,19)
Még a legmélyebben hívőket is érik kudarcok, és a nagy kérdés ilyenkor az, hogyan kell ezt jól kezelni. A kárhoztató gondolatok könnyen jönnek, ám ez nem vezet semmi jóra, csak csüggedést és újabb kudarcot eredményez. A Kánaán földje meghódításakor Ákán bűne miatt Izráel elvesztette a csatát Ajnál. A kudarcra hasonlóan reagáltak, ahogyan általában mi szoktunk: „Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz” (Józs 7,5). Hitük cserbenhagyta őket, bátorságuk elszállt, még vezetőjük, Józsué is „arccal a földre borult” kétségbeesésében. Vereség, csüggedés, kétségbeesés, újabb vereség. Mi volt erre az Isten válasza? „Kelj föl! Miért estél arcra? Vétkezett Izráel… Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben… Kelj föl, szenteld meg a népet…” A mi Istenünk a talpra állás Istene – nem pedig a kudarcban vergődésé. A szentség egy út, nem egy hely. Ha letértünk a krisztusi útról, Isten terve egyszerű: térjünk rá vissza azonnal! Valljuk meg bűneinket, hittel fogadjuk el Isten bocsánatát, lépjünk kegyelmébe. Pál apostol írja: „… egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Phil 3,14). Abban a pillanatban, amikor tudatára ébredünk a bűnünknek, rögtön meg is bánhatjuk. Amint megvalljuk, biztosak lehetünk Egyetlen Urunk bűnbocsánatában. A kudarc nem azért következik be, mert az ellenség erős, vagy mi gyengék vagyunk, vagy Isten nem akar győzelemre segíteni. Izráel seregét egy kisváros népe győzte le. Kudarcuk, éppúgy mint a miénk, egy meg nem vallott bűn következménye volt. Ám amint a bűn kiderült, és amint elbántak vele, Isten bátorító szava hangzott: „Ne félj, ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom... A be nem ismert bűn mindig vesztessé tesz, de ha bevalljuk a bűnt, bocsánatot nyerünk, helyreállhatunk, és ez győzelemhez vezet. Bármihez is ragaszkodunk, ami ellentmond Isten Igéjének, az bukásunkat fogja eredményezni. Tartsuk észben Dávid imáját: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23). Bármire is mutat rá Isten, hittel fogadjuk el bocsánatát és megtisztítását. Így meg tudunk győztesen állni ellenségeinkkel szemben.
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek. Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! (Zsolt 140,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz azon az úton, amin járnom kell.
Ámen