Operatus
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. (Jn 5,24)
Krisztus Jézus: „szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig” (Jn13,1). Istennel való kapcsolatáról pedig ezt tudta mondani: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (Jn 5,30). Manapság divatos hirtelen szeszélyből feladni valamit vagy megszegni az adott szót, ha jobb ajánlatot kap valaki. Isten tudta, hol találja Anániást. Rólunk is tudja, hol találhat meg bennünket. Mivel Isten munkája nem szenvedhet hiányt, hívására válaszolnunk kell. Hűségünk ne a politikai vagy a gazdasági helyzet függvénye legyen, hanem Egyetlen Urunk, a Krisztus Jézus iránti elkötelezettségé. Isten még a haragot is arra tervezte, hogy cselekvésre késztessen bennünket. A Biblia azt mondja: „Isten… mindennap haragszik a gonoszokra” (Zsolt 7,11) A haragja cselekvésre készteti az emberek gonoszsága ellen. Amikor Jézus látta, hogy Atyja házát megszentségtelenítették, haragja arra indította, hogy ostort ragadjon, felborítsa a pénzváltók asztalait és kiűzze onnan a pénzváltókat, a kufárokat. Cselekedetét ez motiválta: „a te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem” (Jn 2,17). Krisztus nem maradhatott tétlen, nem alkudhatott meg. A mai világnak is szüksége van olyan emberekre, akik készek cselekedni, amikor a gyengéket és sebezhetőket kihasználják. Az indulatos természet azonban nem az istenfélő élet gyümölcse. Az ilyen haragot bűnös természetünk diktálja. Nehéz uralkodnunk magunkon, hasonlóan Bálámhoz, aki haragra gerjedt, amikor kénytelen volt szembesülni az igazsággal és büszkesége sérült (ld. 4Móz 22,29). Mi is könnyen neheztelni kezdünk, ha úgy tűnik, hogy más "könnyebben" boldogul, vagy ha valaki többet ér el, mint mi. Aháb király nem akarta hallani az igazságot (ld. 1Kir 22,15–27). Mi is sokszor nem vagyunk hajlandóak szembenézni bűnös útjainkkal és ebből fakadó kudarcainkkal. A Biblia azonban figyelmeztet: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek” (Ef 4,26). A haragos ember nem talál fogékonyságot, az emberek csak elutasítják vádjait, még abban az esetben is, ha igaza van. Viszont: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot...” (Péld 15,1). Ilyenkor a legjobb, ha veszünk egy nagy levegőt, higgadtan átgondoljuk a dolgot és próbáljunk meg szelíden válaszolni.
De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! (Jak 3,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te uralkodsz életem felett.
Ámen
