Operatus
Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. (Zsolt 34,3)
Az Isten dicsőítése azt jelenti, hogy elismerjük nagyságát, fenségét. De mennyire értékeljük Egyetlen Urunkkal való kapcsolatunkat? A jó kapcsolat nem érzelmeken, hanem elkötelezettségen alapul. A Biblia azt mondja: „… vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid 13,15). Istennél az a dicsőítés számít, aminek ára van. A zsoltáros azt mondja: „Napkelettől napnyugtáig dicsérjétek az Úr nevét!” (Zsolt 113,3). Ha változást szeretnénk elérni környezetünkben és saját hozzáállásunkban, kezdjük el magasztalni Istent. Csaknem bármit véghez tudunk vinni, ha nem az számít, hogy a végén kié lesz az érdem: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” (Kol 3,17). A sátánt a büszkesége buktatta el, a gőgös embert is az fogja letaszítani képzelt "trónjáról". Az alázat törékeny és kényes dolog, mert aki azt gondolja magáról, hogy ő alázatos ember, már ezzel a gondolattal bebizonyította, hogy nem az. Ha sikert érünk el a mindennapi életben, és elismeréseket kapunk, csak rövid ideig élvezzük őket, aztán adjuk tovább a siker igazi forrásának, az Istennek. Hamarabb találunk megoldást, ha nem vetjük meg azt, ahonnan érkezik. A leprás Námán is rájött, hogy megkaphatja, amit Isten adni akar, de csakis az Ő feltételei, nem pedig a saját elképzelései szerint (ld. 2Kir 5,1–14). Isten feltételei pedig a „hit” és az „engedelmesség”. A hitet nem kell kielemezni vagy megérteni ahhoz, hogy hasznosítani tudjuk. Egyszerűen csak rá kell hangolódnunk Krisztus Jézusra. Tetszeni fog az eredmény. Szert tehetünk többre, ha nem akarjuk minden áron mindet megtartani saját magunknak. Manapság, amikor az emberek mottója az: „nekem mindenből a legjobb jár”, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy Krisztus Jézus sem magának kedvezett (ld. Róm 15,3). Egyetlen Urunk nem azért élt, hogy meggazdagodjon, hanem hogy másokat gazdaggá tegyen. Szemernyi önzést sem találhatunk Őbenne. Méltán nevezhetjük Úrnak, mert először is önmagán tudott uralkodni, önmagát megtagadva másokért élt. Járjuk az Ő útját.
Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik. (Zsolt 34,18-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
