Operatus
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. (Zsolt 37,6)
Vannak dolgok, amiket nagyon szeretnénk megkapni és imádkozunk értük, de az Úr azt akarja, hogy kivárjuk mindennek a rendelt idejét. Amikor ilyen várakozásban vagyunk, ezt az időt ne azzal töltsük, hogy afelett búslakodunk, ami nincs. Lehetnek hosszú várakozási időszakok, és ez segít megtanulni a "hosszútűrést". A türelem teljesen ellentétes az emberi természettel, ezért Isten munkája szükséges, hogy megtanuljunk várakozni. A mai Ige arra szólít fel bennünket, hogy ne bosszankodjunk másokra. Az is lehet, hogy sok gonosz embernek (vagy akár barátainknak) megvan, amire mi annyira vágyunk. A Tízparancsolatban azonban meg van írva: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.” Aki irigyli mások áldását, az megszegi ezt a parancsolatot. Ha valaki bűnös módon szerez nagy vagyont, mások megkárosításával, őrá az Egyetlen Urunknak lesz gondja. Egyszer mindenki odaáll az Isten ítélőszéke elé. Áldjuk az Urat azért, amit már megadott nekünk, azt a rengeteg csodálatos gondoskodást, elsősorban pedig a megváltást és várjuk válaszát imánkra bizalommal. Sírunk, dühöngünk, ha valamiből nem kapunk eleget, de később megtanuljuk, hogy nem csak kapni, adni is kell. Ez a körforgás életünk részévé válik és nem csak az anyagi javakra érvényes. A magányos ember például a szeretet hiányától szenved. Adna, de nincs kinek, kapna, de nincs kitől. Tele vagyunk lendülettel, tettrekészséggel, tervekkel. Dolgozunk, tanulunk fáradhatatlanul, ha tudjuk, hogy ezzel hozzátartozóinknak, barátainknak örömet szerezhetünk és kivívhatjuk elismerésüket. Persze, hogy a pénz is fontos, de lássuk már be végre: az önmagában semmit sem érne, az csak eszköz az örömszerzéshez. Lassan mindnyájan megöregszünk, de ki hallott már olyat, hogy az öregeknek nincs szükségük szeretetre? Vagy olyat, hogy az öregek már nem is tudnak szeretni? Minden kis szeretetmorzsát összecsipegetnek, ők már tudják, mennyire fontos nem eltékozolni ezeket a javakat. Persze vannak embertársaink, idősek, fiatalok, akik elfásult arccal járnak közöttünk. Ők szenvednek: elvonási tüneteik vannak. Vegyük észre őket, adjunk szeretetet. Elég egy mosoly, egy jó szó, egy "hogy vagy?" kérdés utáni őszinte meghallgatás. Minden eszköz rendelkezésünkre áll, mert Isten élő lelket lehelt belénk, képmására teremtett bennünket.
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. (Zsolt 37,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondoskodsz rólunk.
Ámen
