Operatus
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala. (Jn 2,22)
Krisztus Jézus meglátta a legjobbat az emberekben, és azon dolgozott, hogy azt kihozza belőlük. Nem volt naiv, tisztában volt az emberi esendőséggel. Így amikor az emberek csalódást okoztak neki, nem állt bosszút haragosan és nem távolodott el tőlük. „… sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat...” (Jn 2,23). Jézus folyamatosan magas mércét állított az emberek elé, de pontosan tudta azt is, hogy még ha a legjobbat hozzák is ki magukból, akkor sem lesznek tökéletesek. Ezt nekünk is meg kell értenünk az emberekkel kapcsolatban, és eszerint kell bánnunk velük. Tökéletes kapcsolat, tökéletes munkahely, tökéletes gyülekezet nem létezik. Isten tudja ezt, ezért adott útmutatást arra, hogyan kezeljük azokat az embereket, akik csalódást okoznak: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6,2). Az a szeretet, ahogy Jézus szeretett, feltételek és nyomásgyakorlás nélküli. Persze könnyebb beszélni arról, hogyan bánjunk az idegesítő emberekkel, mint valóban azt megtenni. Isten azonban soha nem parancsol olyat, aminek teljesítéséhez ne adná meg az Ő kegyelmét. De ha teljesíteni igyekszünk az Ő akaratát, egyre inkább hasonlóvá válunk Egyetlen Urunkhoz. Meg kell tanulnunk, hogy reális elvárásaink legyenek elsősorban saját magunkkal szemben. Rosszul érezzük magunkat attól, ha valamiben gyengén teljesítünk? Ez egy véget nem érő körbe taszíthat minket, ahol számunkra elérhetetlen dolgokat próbálunk elérni. Azt remélve, hogy ezzel bizonyítani tudunk valamit, amit pedig nem is kellene bizonyítanunk. Ha úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk felelősek mások boldogságáért, vagy megfordítva: ők a mienkért, az állandó frusztrációhoz vezet. Az emberek pedig épp annyira boldogok, mint amennyire boldogok akarnak lenni. Ha nincs megfelelő életszemléletük, akkor senki más ember nem tudja boldoggá tenni őket. Legyenek továbbá reális elvárásaink abban, hogy mit várunk az életünktől. Jézus azt mondta: „…A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Amíg ezen a földi világon élünk, lesznek problémáink, ezek alól senki sem kap felmentést. De ne aggódjunk, az Isten mindent irányítása alatt tart. Mindig meg kell majd birkóznunk kellemetlen helyzetekkel, makacs problémákkal vagy igen nehéz természetű emberekkel. De a mi hozzáállásunk (és nem az övék!) határozza meg, hogy élvezni tudjuk-e az életünket.
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat, És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben. (Jn 2,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Téged követhetlek.
Ámen
