Operatus
De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét? (Róm 3,3)
Pál apostol írja: „Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: »Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled.«” (Róma 3,4). Isten rólunk is mond dolgokat, elmondta, hogy mi az Ő akarata életünkre nézve. Hinnünk kell abban, amit mondott, de ne tartson vissza bennünket az a hiedelem, hogy mindenkinek el kell fogadnia, amit Isten rólunk mondott. Látásunknak a külső támogatástól függetlenül is meg kell állnia. Ezt az elgondolást nehéz megérteni, főleg egy demokráciában, ahol az emberek szavazatán múlik minden, és a többség kormányoz. Még nehezebb, amikor hibrid diktatúra az állam berendezkedése, és egy paprikajancsi kormányoz. Isten országa azonban teokrácia, egyetlen szó számít: az Istené! Ne hagyjuk, hogy arra várjunk, míg mások is elfogadják látásunkat, az Egyetlen Urunk kizárólagos vezetése a mi szívünkben létezik. Akkor is elérhetjük céljainkat, ha az emberek félreértenek vagy nem hajlandók segíteni. Isten szövetségkötő és szövetséget megtartó Isten. Amit Ő egyszer kimondott az életünkről, az biztosan bekövetkezik. „… az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (És 55,11). Csak egyedül erre a hitelesítésre van szükségünk. Ne pazaroljuk el az életet arra, hogy olyasmit próbálunk tenni, amire Isten nem hívott el és ezért nem is készített fel bennünket. Lehet, hogy a szülők azt gondolják, nagyszerű orvos, jogász, tanár vagy éppen lelkész lenne belőlünk, de csak az a kérdés, hogy mit gondol az Isten? Jeremiás prófétának ezt mondta: „… gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem” (Jer 1,12). Ha Isten megmondta – akkor Ő meg is fogja tenni. Ha pedig nem mondta – akkor bizony magunkra vagyunk utalva, és nem sikerül semmi. Túl sok ember pazarolja életét olyasmire, amire Isten sohasem hívta el és nem készítette fel. Nézzünk mélyen magunkba, kinél próbálunk jó benyomást kelteni? Van olyan ember, aki a világgal akarja érzékeltetni, hogy le tudja győzni hátrányos származását, és fel tudja küzdeni magát saját erőből. Az Istentől kapott látás nem ilyen rendezetlen problémákból születik; ami effélében gyökerezik, az csak újabb és újabb igényeket szül, irányítási kényszert és emberek elismerésére vágyást, önelégülséget, ami eleve kudarcra van ítélve. Isten ígéretei sohasem testi erőfeszítések árán teljesednek. Ha például Ábrahám várni tudott volna, bizony sok szívfájdalmat elkerült volna Hágár és Izmael vonatkozásában. A Biblia azt mondja: „Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni” (Péld 10,22). Bármeddig is tart, keressük Krisztus Jézust. Várjunk az Isten időzítésére, készüljünk fel alaposan, és csak akkor induljunk el, amikor Ő mondja, hogy: "...jer, kövess engem!"
Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! (Mk 10,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
