Operatus
Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. (Róm 14,16)
Az első században az olyan városok, mint Róma vonzották a sokféle kultúrából érkező, különböző nyelvű, különböző vallású és különféle szokásokat gyakorló embereket. Az egyház küldetésének teljesítése, hogy „tegyetek tanítvánnyá minden népet”, néha konfliktusokat és bonyodalmakat okozott. Egyes hívők továbbra is a szombatot tartották meg nyugalomnapként; mások, akik nem ettek húst, vegetáriánusok akartak maradni. Ezért írta Pál apostol: „A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.” (Róm 14,1) Nem azt mondja, hogy toleráljátok vagy viseljétek el őket, hanem azt, hogy „fogadjátok be”, fogadjátok szeretettel őket, és nézzétek el, hogy nem a ti pontos másolataitok. Bár manapság más kérdések merülnek fel, mint a korai egyházban, könnyen felüti a fejét nálunk is a megosztottság. A mai hivatalos politikai elit is az "oszd meg és uralkodj!" (divide et impera) elvet alkalmazza. De azt ne feledjük, hogy „mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek. Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.” (Róm 14,13). Ha alapvető kérdésekben vannak véleménykülönbségek, és nincs helye alkunak, egyezkedésnek, akkor is viselkedjünk Krisztus Jézushoz méltó módon, elkerülve a veszekedést. A Sátán célja, hogy rávegyen a szőrszálhasogatásra, miközben Isten országa sérelmet szenved. Ehelyett „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róm 12,10). Tanuljuk meg tisztelni hittestvéreinket, nem azért, akik, hanem azért, mert ők is Isten gyermekei. „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját” (Róm 15,5). Ha azt kívánjuk, ami valaki másé, vagy olyanok akarunk lenni, mint valaki más, akkor a Szentírás szerinti tiltott területre lépünk. Az elégedettség nem azt jelenti, hogy önteltnek kellene lennünk. Nem kell persze beérnünk a középszerűséggel ahelyett, hogy kiteljesednénk mindabban, amihez Isten tehetséget adott. Az önelégültség azt jelenti, hogy: „elegendő vagyok magamban, és nincs szükségem Isten segítségére”. Az elégedettség viszont azt jelenti, hogy teljes bizonyossággal tudjuk, hogy Isten be fogja tölteni minden szükségünket (ld. Fil 4,19). Nem kell áhítoznunk más valaki pozíciójára, vagyonára, tulajdonára vagy a személyiségére. Miért? Mert biztosan tudjuk, hogy amivel most rendelkezünk, az Isten kezében bőven elég.
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel. A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az. (Róm 14,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindenem megvan.
Ámen
