Operatus
Aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. (Róm 12,8)
Sokszor szoktuk mondani: „Nem az én dolgom. Nem akarok beleavatkozni!” Talán jó okunk van rá, de a lényeg, hogy nem segítettünk valakinek, aki nehéz helyzetben volt. Kutatások bizonyítják, hogy a világon mindenütt inkább kerülik a „belebonyolódást”. Pedig a bibliai parancs az, hogy ott legyünk mások számára. Ábrahám és felesége Sára megtapasztalták, milyen érzés válságokat átélni. El kellett hagyniuk otthonukat és családjukat, el kellett viselniük a gyermektelenség éveit. Úgy érezhették, kudarcot vallottak, mert már túl öregek életcéljaik megvalósításához. Miközben szívük alkalmazkodott az új és ismeretlen körülményekhez, talán nehezükre esett megbízni bárkiben is. Manapság is sokan érezhetnek így egy végletekig mohó, önző, cinikus és lebutított társadalomban. De mégis az a lényeg, hogy ott legyünk mások számára, képviselve az Isten országát: „Egymás terhét hordozzátok” (Gal 6,2). Az elkötelezettség sokat jelenthet valakinek abban, hogy eljusson az érzelmi gyógyulásra. Egyetlen Urunk Szentlelke minden vigasztalás forrása, olyan békességet ad, „mely minden értelmet meghalad” (Fil 4,7). Jelenléte minden magányosságra gyógyír, és az Ő ereje segít a megtört szívnek, hogy legyőzze a tehetetlenség érzését. A válságban lévő ember gyakran összezavarodik, ami azt jelenti, hogy elfelejti, mi mindent kapott már az Istentől. Erősítsük hitét imádsággal és Isten Igéjének igazságaival! A válságot átélő emberek gyakran szégyellnek segítséget kérni, úgy érzik, hogy egyedül kellene megbirkózniuk problémáikkal. Segítsük abban, hogy felebarátunk megértse, számunkra áldás az, hogy adhatunk abból, amit az Isten nálunk helyezett el hű sáfárságra. Egy napon biztosan majd neki is lehetősége lesz arra, hogy megvigasztalhasson „másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket” (2Kor 1,4). Krisztus Jézus remény ad, erőt és megkönnyebbülést abban a tudatban, hogy a dolgok javulni fognak.
Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket. (Jer 29,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a mindennapi reményt.
Ámen
