Operatus
Halld meg, oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejökre, és add őket prédára a rabságnak földében. (Neh 4,4)
Sokszor esünk abba a tévedésbe, hogy azt gondoljuk, a csüggedés kizárólag lelki probléma. Az igazi ok az akadályok miatti elkeseredés, sok esetben meghátrálás. Az ókori zsidók új várfalat építettek, de a régi, össze-vissza töredezett kövek ott hevertek szerteszét körülöttük. Amikor pedig erre a rengeteg törmelékre néztek, elcsüggedtek, mert szem elől tévesztették a célt. Olyan sok "sitt" volt az életükben, hogy nem tudták, hogyan fogjanak hozzá ahhoz, hogy valóban éljenek. Manapság sem kerülhetjük ki a rengeteg keresztbe tett akadályt, de azt megtanulhatjuk, mihez kezdjünk velük. Azért, hogy emiatt ne adjuk fel az egész tervet. A mi életünkben mi a „sitt”? Olyan dolgok, de akár személyek, melyekre elpazaroljuk az időnket, energiánkat, az erőnket. Dolgok, melyek visszatartanak attól, hogy azzal foglalkozhassunk, ami igazán fontos, például a házastárssal, gyermekeinkkel, unokával való kapcsolat építésével. Az életünkben levő törmelék mindaz, ami útban van, ami megakaszt vagy akadályoz abban, hogy megvalósítsuk céljainkat. Ezekkel a dolgokkal el kell bánnunk! Ki kell vinnünk a szemetet! Senki sem fogja megtenni helyettünk, az Isten sem fogja, nem lehet imádsággal „eltüntetni”. Egyetlen Urunk az Édenkertbe helyezte Ádámot és Évát, és azt parancsolta nekik, hogy gondozzák és őrizzék azt. Miközben mi az Istentől kapott áldásokat gondozzuk, aközben tanuljuk meg felismerni, mi az igazán fontos az életben. A győztesek és vesztesek közötti különbség az, hogy az igazi győztesek a kudarcot csupán átmeneti akadálynak tekintik. Megtanultak túllátni rajta, míg a vesztesek a kudarcot végleges dolognak fogják fel. A győztesek ahányszor padlóra kerülnek, annyiszor állnak fel ismét: „mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Péld 24,16). Egy régi közmondás szerint "lassú víz partot mos" – a kő mindig alulmarad a vízzel szemben, nem a patak ereje, hanem a kitartása miatt. Nem marad ott a kő! A kitartásra akkor van legnagyobb szükség, amikor a legnehezebb kitartani: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsid 10,35). Legyünk türelmesek és kitartóak, biztosan sikert fogunk elérni...
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban! Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom. (És 8,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy erőt adsz nekem minden naphoz.
Ámen
