Operatus

Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. (Péld 3,13)

A Biblia azt mondja: „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,11). Isten szeret bennünket, ezért amikor meglát az életünkben olyan dolgokat, melyek veszélyesek lehetnek ránk (és másokra), akkor figyelmeztet. Pál apostol azt írta: „Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét…” (Róm 11,22). Egyetlen Urunk szeretettel bánnik velünk, de ha nem hallgatunk Őreá, akkor keményen fog szólni. Már túl sokat fektetett belénk ahhoz, hogy engedjen elbukni. Isten nem csupán minket szembesít dolgainkkal, ha szükséges, azt is elvárja, hogy mi is szembesítsük egymást, ha azt látjuk, hogy a másik rossz úton jár. Pál megintette Pétert, apostoltársát, méghozzá a zsidó és a pogány hívők előtt, mert a kérdés fontos volt a misszió sikere szempontjából (ld. Gal 2,14). Az egészséges konfrontáció több dolgot eredményez. Tisztázódnak a dolgok, jobban megértjük a másik embert, és mindazt, ami történt. Remélhetőleg javulás lesz az eredmény, javulnak a kapcsolataink. Ha jól kezelik, a konfrontáció erősítheti, mélyítheti a másik emberrel való kapcsolatot. Így aztán az egész szervezetben elindul egy megtisztulási, kijózanodási folyamat. Biztonságban fogják érezni az emberek magukat. Az emberek olyan vezetőre vágynak, akiről azt látják, hogy bármi is a gond, azonnal kezelni tudja a helyzetet, tisztelettel, de határozottan. Nem propagandát folytat, semmirekellő vazallusokon keresztül hirdeti a semmit. Ehhez bölcsességre van szükség. A világ bölcsessége Isten előtt bolondság. Már ezen a földön is az, a halálunk után pedig még inkább az lesz. Nyilvánvaló tehát, hogy nekünk nem emberi, nem világi, nem természetbeli, hanem felülről való mennyei bölcsességre van szükségünk. A világi értelemben bölcs és okos emberek között mindig olyan szomorú látni, hogy nem tudnak helyesen élni. Van egyrészről alulról jövő bölcsesség: „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.” (Jak 3,13-16) Ezzel szemben áll az Istentől jövő bölcsesség. Mert: „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.” (Jak 3,17) Bölcsességet senki más nem adhat, csak az, akinek van, igazi bölcsesség pedig Istenben van. Mutatja az egész teremtett világ, a fűszáltól kezdve a hatalmas fáig, a földön mászó gilisztától a hatalmas cetig. Az élet törvényszerűsége, az égbolt, a tengerek minden Isten bölcsességéről beszél: „Az Úr bölcsességgel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.” (Péld 3,19) A bölcsességhez pedig úgy jutunk, ha hittel kérjük. Hogy Isten gyermekeivé lettünk, annak félreismerhetetlen jele az, hogy merünk kérni, ahogy a gyermek mer kérni a szüleitől. Amennyiben már az Úr gyermekei vagyunk akkor miénk is ez az ígéret.

A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak. (Péld 3,35)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindennapjaimban folyamatosan velem vagy.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode