Operatus
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok. (Tit 1,16)
Nincs szomorúbb dolog, mint amikor valaki szavaival állít valamit, de tetteivel lábbal tiporja azt. Pál apostol a krétaiakról írta a mai Igénket, azonban nekünk, ma élő embereknek is meg kell látni saját felelősségünket szavaink és tetteink hitelességének tekintetében. Ugyanis sok mindennek üzenete van életünkben. Ha valakiről tudják családjában, munkahelyén, a környezetében, hogy eljár a templomba, szokott imádkozni, attól ennek megfelelő magatartást várnak el, nem is ok nélkül. Ha csak szánkra vesszük Krisztus Jézus nevét, de tetteink az ellenkezőjéről árulkodnak, akkor mások távolabb kerülhetnek az Egyetlen Úrtól. Ezért fontos, hogy beszédünkben és cselekedeteinkben egyaránt hitvalló, Krisztus mellett bizonyságot tevő életet éljünk. Azért, hogy ne káromolják, hanem dicsérjék értünk az Istent. Sok embert kérdezhetünk meg arról, hogy miért nem járnak templomba. Válasz lehet, hogy valaki megbántott annak idején, közben meg hétről hétre ott ül a templomban. A másik válasz az lehet, hogy ugyan valamikor rendszeres templomba járó volt az illető, de most másoknak ugyan mi baja van ővele. Senki ne tartson vissza bennünket, még a képmutató, szervilis ismerős, vagy a botránkozást okozó lelkész sem. Keressünk másik közösséget, akár építhetünk is gyülekezetet, de a rendszeres Istentiszteleten való jelenlét rendkívül fontos. Ha magunkat hívő embernek tartjuk, akkor mutassunk ebben is jó példát, éljünk a Krisztus evangéliumához méltóan. Így cselekedvén mások is közelebb kerüljenek az Úrhoz. Magáért a Krisztusért járjunk a templomba! Az életvitel nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is arra legyen példa, hogy hogyan gondolkodik, szól, cselekszik, él Krisztus Jézus tanítványa. Hányan mondják erre azt, hogy nem kell templomba járni ahhoz, hogy valaki higgyen Istenben. Otthon is lehet imádkozni, Bibliát olvasni. Van benne szemernyi igazság, de ez csak részigazság. Ahhoz hasonlítható ez, mint amikor valaki például remekül harsonázik, de egyetlen zenekarnak sem tagja. Eljátszogathat valaki egyedül is? El, de az azért mégsem ugyanolyan, mint közösségben, telt hangzással és ráadásként a szomszédot sem bosszantja. Egyedül hamar ráun a gyakorlásra, könnyen megfárad, elcsügged. De ha mindez közösségben történik vele, akkor vannak mellette, akik buzdítják, bátorítják, erősítik. Többek között ezért is jó a gyülekezet tagjának lenni. Péter és János Jézus Krisztus tanítványi körének két tagja mondhatta volna, hogy mi aztán nem járunk templomba. Hiszen évekig Jézus mellett éltek. Ők azonban vállalták a hitüket és a hittestvéreiket. Mi vajon hogyan vagyunk ezzel?
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. (Róm 14,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a tanítványod lehetek.
Ámen
