Operatus
Amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre. (Józs 5,11)
Istennél már ott van készenlétben egy hegy számunkra. Csak akkor fog fejlődni az életünk, ha kihívásokkal nézünk szembe. Ha valami nálunk nagyobbal kell megbirkóznunk, akkor: növekszünk, megtanulunk Istenre támaszkodni és nagy győzelmeket ünnepelhetünk. Hagyjunk fel azzal, hogy Istentől problémamentes életet kérünk. Problémák megoldása és kihívások legyőzése által válunk azzá az emberré, akinek Isten tervezett bennünket. Ezért kérjünk Őtőle olyan feladatot, amihez tanulnunk, növekednünk kell, ami megóv az elkényelmesedéstől. Józsué és Káléb mindketten jó dolgokról számoltak be, amikor a kánaáni kémkedésből visszatértek, de Isten csak Józsuét nevezte ki a nép vezetőjévé. Káléb megtehette volna, hogy visszavonul és duzzog, de inkább befektetett a környezetében élők életébe. Idős emberként, akinek a nemzedéke már kihalt, új baráti kört kellett kialakítania, és neki ez sikerült is. Egy egész új generáció mentora, tanácsadója és biztatója lett. Ezt olyan lelkesedéssel végezte, hogy mind azt akarták, hogy a nyolcvanöt éves Káléb vezesse őket a hegyvidék elfoglalására. A közösség javáért felvállalt kihívások összekötnek más emberekkel, míg a kényelemszeretet elszigetelődéshez vezet. Túl öregek vagyunk már ahhoz, hogy bármire is hatással lehessünk? Az Isten nem így gondolja: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézs 46,4). Merjünk nagyot álmodni, mert az élet nem a kényelemről szól, hanem arról: „Istenem, adj nekem még egy hegyet!” Valószínű, hogy ha minden simán megy, akkor az út rossz oldalán vagyunk. Végigélni azt az életet, amit Egyetlen Urunk eltervezett számunkra, nem csupán egy újabb törekvés, ez a lételemünk... Erre születtünk. Mint a növekedés minden más területe az életben, a saját kihívás, a saját "hegy" sem hasonlít senki máséra. De fel fogjuk ismerni, mert ott áll a legnagyobb erősségeink és a legnagyobb szenvedély kereszteződésében.
Én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem! (Ézs 46,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig van dolgom.
Ámen
