Operatus
A kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. (Luk 8,13)
A Biblia írja, hogy rögtön azután, miután bemerítkezésekor a lelki áldásokat vette, „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (ld. Mt 4,1–11). Fontos dolgot tanulhatunk ebből, azt, hogy ne nyugodjunk meg a siker után, mert az áldás után a harc következik. A sátán olyankor támad, amikor lanyhul a figyelmünk, ezért maradjunk meg Isten akaratában. Az, hogy a helyes dolgokat tesszük, nem jelenti automatikusan azt, hogy támadhatatlanok vagyunk. Jézus is az Atya akaratát követte, amikor a sátán rátámadt. Amikor a dolgok komornak tűnnek, „ne a magunk józan paraszti eszére támaszkodjunk”, épp itt az ideje, hogy „bízzál az Úrban teljes szívből” (Péld 3,5). Krisztus Jézus minden sátáni támadásra így válaszolt: „meg van írva.” Isten Igéje „a Lélek kardja” (ld. Ef 6,17), mert ez a legfőbb fegyverünk a gonosz ellen ma is. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a gonosz szándékai ismeretlenek legyenek előttünk. Még maga Jézus sem volt kivétel. Természetfeletti hatalma csodálatosan megnyilvánult, amikor ötezer embert lakatott jól öt kenyérrel és két hallal. Egy ilyen csoda után a legtöbben úgy döntöttünk volna, hogy ideje egy kis pihenésnek, lazításnak. Jézus azonban ahelyett, hogy a csoda után a dicsőségben fürdött volna, „felment a hegyre imádkozni” (Mk 6,46). Az idők változtak azóta, de az emberi természet nem változott meg. Még mindig régi önmagunk vagyunk, a sátán jól ismer minket. Ezért továbbra is „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). Maradjunk folyamatos kapcsolatban Egyetlen Urunkkal bibliaolvasás és imádság által. Ez a jó taktika az ördög fondorlatai ellen.
Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot. Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne. Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle. (Luk 8,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen