Operatus
Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés. (Gal 6,15)
Egy régi mondás azt tartja: „csak egyszer vagy fiatal.” Ez igaz, de éretlenek egy egész életen át lehetünk. Szülőként nagyobb mértékű felelősségtudatot és érettséget várhatunk el a nagykorúságba lépett gyermektől, mint amikor még óvodás volt. Mennyei Atyánk ugyanígy van velünk is. Ha be akarjuk tölteni Istentől kapott rendeltetésünket, akkor növekednünk kell, éretté kell válnunk. El kell jutnunk odáig, hogy hittel tudjunk imádkozni gondjainkban, hogy a Szentlélektől vezetett döntések irányítsák életünket: „többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,14–15). Ha az elfogadásban a folyamat véget érne, az adakozással működésbe hozhatjuk a viszonzás törvényét. Először meg kell tanulni saját terheinket hordani. Ezután meg kell tanulni segíteni azoknak, akik gyengék a saját terheik hordozásához. Végül pedig meg kell tanulnunk átadni terheinket az Egyetlen Urunknak. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsolt 55,23). Könnyűnek tűnik ez, de nem az, mert: ha énközpontúak vagyunk, akkor csak a saját személyes szükségeinkre fogunk gondolni. Gond lesz az alázattal is, nehéz lesz térdre borulni, és ezt mondani: „Uram, szükségem van Rád". Mielőtt egyetlen lépést is teszek, tudnom kell, hogy velem vagy-e?” Krisztus Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). Isten országában a siker kulcsa az, hogy dolgozzunk úgy, mintha minden rajtunk múlna, de imádkozzunk úgy, mintha minden Istenen múlna. Isten időnként azt is megengedi, hogy kudarcot valljunk és elessünk. Ha bölcsek vagyunk, nem fogjuk ezt megvárni, hanem magunktól térdre ereszkedünk...
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. Mert kiki a maga terhét hordozza. A ki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. (Gal 6,2-8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon gondoskodsz rólunk.
Ámen
