Operatus
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 5,1)
Sokszor halljuk életünk során, hogy legyünk egy picit türelmesebbek. De lehet a türelmet fejleszteni? Amikor fel sem tűnik senkinek, hogy becsületesen végezzük a munkánkat, amikor a kedvességért még egy köszönömöt sem adnak, akkor ragyog a türelem teljes szépségében. Pál apostol azt írja: „…a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot”. Ezt az alapelvet láthatjuk működni a gyermekek fejlődésében is. Az a gyerek, akit a széltől is óvtak, gyenge emberré lesz, akinek viszont hagyták, hogy megharcolja a maga harcait, hogy küzdjön, hogy próbálkozások és tévedések által tanuljon, érett személyiséggé fejlődik. Ugyanez az alapelv alkalmazható a keresztyén életre, ha felismerjük azt, hogy minden vihar áldást is hoz, és minden megpróbáltatás megtermi a jutalmát. A türelem reményt hoz: „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róm 15,4). A türelem lelki gyümölcsöt terem: „Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal” (Luk 8,15). A türelem által nyerhetjük el, amit Isten megígért: „…ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsid 6,12). Amikor az énünk forog kockán, hajlamosak vagyunk arra, hogy szépítsük a dolgokat, és figyelmen kívül hagyjunk minden ellenkező bizonyítékot. A veszély abban rejlik, hogy idővel már nem is látjuk, hogy valójában mi történik körülöttünk. A jó vezetők nem így járnak el, ők fáradhatatlanul keresik az igazságot. Gyökerestől kiirtják a félretájékoztató híreket, és nem jutalmazzák azokat, akik ilyeneket terjesztenek. Veszélyes vizeken evez az, aki fejlődésre törekszik, miközben a valóság előtt behunyja a szemét. Ez egy darabig talán működik, de végül biztos a bukás. Akár az üzleti, akár a személyes életről, akár a hitéletünkről van szó, nézzünk szembe az igazsággal, bármennyire fájdalmas is! Ha pedig nem tetszik, amit látunk, kezdjünk el változtatni rajta! Ha nem tanulunk meg nemet mondani a hazudozásra, a képmutatásra, végül nem leszünk jóban sem önmagunkkal, de még azokkal az emberekkel sem, akiknek megpróbálunk a kedvében járni. Néha azért nehéz nemet mondani, mert félünk attól, hogy egzisztenciális problémáink lesznek miatta. Máskor azt hisszük, hogy ahhoz, hogy „jó keresztények” legyünk, mindig igent kell mondanunk. Krisztus Jézus azt mondta: „…a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van” (Mt 5,37). Ha van bátorságunk nemet mondani, akkor tudunk csak igazából törődni a saját magunk szükségleteivel, és így fogjuk tudni tisztelni önmagunkat is. Ne kötelezzük el magunkat semmire anélkül, hogy előbb egyeztetnénk Egyetlen Urunkkal, az Istennel: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek…” (Jak 1,5). Az Isten mindannyiunknak egyedi ajándékokat adott. Türelemmel várjunk a nekünk adatott feladatokra, mert ha nem, végül túl sok időt és energiát fogunk olyasmire pazarolni, ami sürgősnek tűnik ugyan, de emiatt elhanyagoljuk azt, ami igazán fontos.
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük. (Róm 5,8-11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megigazítottál.
Ámen
