Operatus
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3)
Életének végén Krisztus Jézus így tudott imádkozni: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (Jn 17,4). Jézus nem próbált meg versenyezni Keresztelő Jánossal, vagy úgy mutatkozni, mint valami ószövetségi próféta. Ő tudta, mit jelent számára a siker. Nekünk is tudnunk kell: Fel kell ismernünk, hogy mi az igazi siker. Ha mások jót gondolnak rólunk, akkor népszerűek vagyunk. Ha mi is jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor sikeresek vagyunk. Ha mennyei elhívatásnak él valaki, az mindig a legnagyobb belső örömet fogja adni. Imádkozzunk, mielőtt célokat tűzünk ki magunk elé, hogy azok az Egyetlen Urunk akaratába simulnak-e. „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,6). Ne másoktól várjuk, hogy elhozzák a sikert. „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Gal 6,4). Az egyetlen dolog a múlt felhozására, ha tanulunk belőle és bölcsebbek leszünk általa. Mindannyiunknak találkoznunk kell a megdicsőült Jézussal. Ő a világmindenség királya, Isten szeretett Fia. Arcra borulva kell szemlélnünk őt, az Egyetlen Urat. Ha ezt megtesszük, minden félelmünk elolvad, mint a jégkocka egy forró nyári napon. Dávid mondja: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1). Így van ez a mi életünkben is, ha Krisztus Jézussal járunk. Minél tovább szolgáljuk Őt, annál nagyobbá lesz életünkben. Ő nem változik, mi változunk. Olyan dimenziókat, olyan szempontokat, látunk meg, amiket azelőtt nem láttunk. Felfogjuk a tisztaságát, hatalmát, de csak ha alázattal leborultunk lábai elé, és teljesen alárendeltük Neki magunkat. Ekkor ezt fogja nekünk is mondani, amit a tanítványoknak mondott a megdicsőülés hegyén: „Keljetek fel, és ne féljetek!”
Én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. (Jn 17,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy nem félek.
Ámen
