Operatus
Én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek. (És 49,23)
Ha az Isten szolgálatára lettünk elhívva, akkor nem szokatlan, hogy egy ideig az ismeretlenség időszakát éljük át. Ézsaiás prófétát Isten már anyja méhében elhívta, de átélt olyan időszakot, amikor elrejtve volt „az árnyékban”, amíg az Úr mindent előkészített a szolgálatához. Amikor egy látás csak sokára kezd valóra válni, és már sokat dolgoztunk érte minden elismerés vagy eredmény nélkül, akkor könnyen úgy érezhetjük, hogy csak az időt pazaroltuk. Ézsaiás is ember volt, ő is elcsüggedt, és azt mondta: „Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet” (És 49,4). De az, hogy így érzünk időnként, még nem jelenti azt, hogy ez így is van. Isten „megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11,6). Jézus Krisztus harminc évet töltött el az "árnyékban", mielőtt megkezdte nyilvános szolgálatát. Mózes, Dávid, Keresztelő János és Pál apostol is mind megélték az elrejtettség éveit, mielőtt előtérbe kerültek. Isten országában nincsenek egyik napról a másikra születő szenzációk, sem azonnali sikerek. Az elrejtett évek alatt az Egyetlen Urunk formál, felkészít. A láthatatlan évek a szolgálat, a tanulás évei, amikor hűségesen végezzük a színfalak mögötti szolgálatot. A Biblia azt mondja: „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok” (Zsid 6,10). Legyünk sokkal türelmesebbek, amikor eljön az ideje, Isten meg fogja érlelni a bennünk a jó gyümölcsöt. Krisztus Jézus békessége olyan biztonságérzetet ad ehhez, hogy bármi is történik, tudhatjuk: „az Úrban jó nekem.” „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” A Jézustól kapott békesség nem függ a körülményeinktől. Abból ered, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és Egyetlen Urunk, Aki az egész világmindenséget irányítja, szeret és a javunkat akarja. A beletörődés azt jelenti, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás viszont azt, amikor Istennek adjuk meg magunkat. A beletörődés ezt mondja: "Erre én képtelen vagyok." Az elfogadás ugyanakkor azt mondja: "De az Isten képes rá." A beletörődés megbénítja az életünket, ellenben az elfogadás felszabadít a lehető legnagyobb kreativitásra.
Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód. (És 49,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a Te Békességedet.
Ámen
