Operatus
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. (Luk 11,3)
Amikor úgy imádkozunk, hogy: „Mi Atyánk…”, ez meghatározza minden más kapcsolatunkat is az életünkben. Meghatározza az anyagi világgal való kapcsolatot. Ha az Isten az Egyedüli Urunk, nem idegenek vagyunk, hanem a világegyetem áldásainak örökösei (ld. Zsolt 24,1). A világ szerinti értékítélettől azonban óvakodjunk: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2,15). Semmi sem foglalhatja el Isten helyét az életünkben, sem hatalom, sem pénz, sem kiváltságok. Meghatározza a másokkal való kapcsolatot. Isten azt parancsolta, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint magunkat, tekintet nélkül bőrszínre, hitvallásra vagy más különbségre. Nem azért vagyunk, hogy uralomra törekedjünk felettük kihasználva őket saját kedvünkre. Meghatározza az önmagunkkal való kapcsolatot. Isten azt mondja, hogy bármit mondtak is ránk, vagy bármit tettek is ellenünk a múltban, mégis felemelt fővel járhatunk. Ezért nem kell állandóan a múltba révedeznünk, hisz a cél nem mögöttünk, hanem előttünk van. Meghatározza az Istennel való kapcsolatot. Krisztus Jézussal való kapcsolatunk miatt az Atya szeret és elfogad bennünket. Ugyanúgy szeret, ugyanúgy elfogad, ahogyan Jézust: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (Jn 1,12). Vegyük el tehát a felkínált kegyelmet, fogadjuk el a segítséget: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4,16). A mai Igénk (az Úrtól tanult imádság második fele) a mindennapi gondjainkra vonatkozik: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként” (Luk 11.3). Isten kész betölteni fizikai és lelki szükségleteinket. Azok a szavak, melyeket itt Jézus használt, a szó szerinti ételt jelentik. Istent sokkal jobban foglalkoztatják mindennapi életünk szükségei, mint az gondolnánk kishitűségünkben. Ha Ő ötezer éhes ember számára sokasított meg ételt, akkor a mi szükségeinket is be akarja tölteni: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Mt 6,31). Bízzunk hát Őbenne a minden nap szükségeit illetően. Abban a pillanatban, amikor belépünk Isten jelenlétébe, ráébredünk bűnös voltunkra. A sátán pedig megpróbál majd kárhoztatni ezért bennünket. De a sátán hazug, mert: „Nincs… semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8,1). Isten Lelke nem azért világít rá bűneinkre, hogy elítéljen, hanem azért, hogy bűnbánatra és bűnvallásra indítson bennünket. Isten Igéje a bűn sokféle fajtájára rámutat, de bármi is a bűnünk, abban a pillanatban, hogy megvalljuk azt, és kérjük Egyetlen Urunk bocsánatát, Ő helyreállít bennünket.
Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? (Luk 11,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon gondoskodsz rólunk.
Ámen
