Operatus
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. (Jn 15,26)
Vannak olyan lelki sebeink, amelyeknek a gyógyulásához hosszú idő kell. De ne csüggedjünk el, mert Isten „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” Egyetlen Urunk szeretni tud annak ellenére, hogy pontosan ismeri minden gyarlóságunkat. Vigyázzunk, mert ha nem tartjuk értékesnek önmagunkat, akkor olyan embereket fogunk vonzani, akik le akarnak uralni bennünket. Ne hagyjuk magunkat, mert azzal, ahogyan magunkkal bánunk, másokat arra tanítunk, hogyan bánjanak velünk. Ha a sebekből felépülünk, elkezdjük belátni, hogy milyen egészségtelen volt némely kapcsolati döntésünk. Ha egyesek elhagynak, ám legyen! Néha fel kell adnunk a kevesebbet, hogy az Isten többet adhasson. Ő új kapcsolatokat tartogat és csak arra vár, hogy felfogásunk és önértékelésünk összhangba kerüljön Igéjével. A legjobb napjaink még csak ezután következnek. A világ a gazdagságot, a hatalmat, a hírnevet becsüli, az önzetlen szolgálatot a másik ember felé pedig lealacsonyítónak, megalázónak tartja. Krisztus Jézus azonban más mércét használt, amikor feltette a kérdést tanítványainak: „Ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál?” Aztán választ is adott: „én… olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Luk 22,27). Pál apostol azt írja Jézusról, hogy: „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel” (Fil 2,7). Keresztyénként szívesen nevezzük magunkat szolgának, de hogyan reagálunk arra, ha szolgaként is bánnak velünk? A felső szobában a tanítványok azt keresték, hogy hol találnak jobb ülőhelyet, Jézus viszont azt kereste, hogyan szolgálhat közöttük... Miközben ők a kiszolgálásra vártak, Jézus egy tálat hozott, és megmosta koszos lábukat. A mai világ a fontosságot azzal méri, hogy hányan szervilisek a pöffeszkedő "vezér"- nek, Istennél azonban az számít, hogy mi hány ember felé szolgálunk. Azokat jutalmazza, akik önzetlenül szolgálnak, panaszkodás vagy elismerésre vágyás nélkül. Nagyobb jellem kell a szolgálathoz, mint ahhoz, hogy csak üldögéljünk és várjuk, hogy kiszolgáljanak, hogy mindenki félve hajbókoljon. Itt lenne az ideje Istentől önzetlen lelket és szolgálatkész szívet kérni. A lehetőségeket keresni a szolgálatra ott, ahová Isten helyez bennünket. Azért, mert Jézus Krisztus is ezért élt, azért, hogy Ő szolgáljon sokaknak.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Jn 15,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velem vagy.
Ámen
