Nx
Nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. (Préd 9,13)
Salamon király azt írja: „ Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!” (Préd 9,10). Mire várunk életünk során? Arra, hogy megszerezzük a diplománkat, hogy megházasodjunk, hogy gyermekeink szülessenek? Arra, hogy végre nyugdíjba menjünk? Az életünk egy kalandos utazás, nem letudni való kötelesség, netán végállomás. Az élet most is történik, a család itt és most is velünk van, a hivatásunkat itt és most tudjuk megélni. Az utazás minden napunkon történik, és minden napnak értelmét megtaláljuk, ha keressük a legmagasabb célt. Minden napban találhatuk apró örömöket, ha a hit szemével keressük. Élvezzük hát az utazást, és amikor majd egyszer a pályaudvarra megérkezünk, ott bizton' vár Valaki... Ahelyett, hogy gyötrődnénk olyan hétköznapi dolgok miatt, amiket úgysem tudunk befolyásolni, összpontosítsunk inkább arra, amit tudunk irányítani. Minden mást hagyjunk Egyetlen Urunkra. Isten kezében tartja a dolgokat, mi álljunk készen a cselekvésre. Vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy ha Isten fog cselekedni, nekünk miért kéne bármit is tennünk? Aztán vannak azok, akik azt gondolják, hogy egyáltalán nincs is szükségük Istenre, Ő nem is létezik, és mindent egyedül próbálnak megoldani. De mindkét véglet tévedés. Istennek összhangba kell hoznia mindazt, amit a mi életünkben végez azzal, amit másvalaki életében cselekszik azért, hogy minden a javunkra szolgáljon (ld. Róm 8,28). A Biblia azt mondja: „Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (Péld 21,1). Isten kész gondoskodni rólunk, nekünk pedig kötelességünk felkészülni és előkészíteni a dolgokat, hogy amikor Isten zöld utat ad, készen álljunk indulni. Mi nem vagyunk képesek megtenni Isten részét, Isten pedig nem fogja megtenni helyettünk a mi részünket.
Velem vándorol utamon Jézus:
Gond és félelem el nem ér, Karja elsegít engem a célhoz,
Ő a győzedelmes, hű vezér, Ő a győzedelmes, hű vezér!
Velem vándorol utamon Jézus:
Ott az oltalom, hű szívén! Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény.
Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét, Soha sincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő. Bármily súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani nékem Ő Segít hordani, nékem Ő.
Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén S fönt a mennyei, angyali karban:
Nevét szüntelen áldom én, Nevét szüntelen áldom én.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Veled járhatom utamat.
Ámen
