Mentorcoach
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Légy bátor és erős. (Józs 1,5)
Mai Igénkben valami új kezdődik a zsidó nép életében. Isten kiszabadította őket Egyiptomtól, mögöttük van a negyven évi pusztai vándorlás. Mózes, a nép Isten által kirendelt vezetője meghalt, új vezetőt jelölt ki Józsué személyében. Aki be fogja vezetni a népet új lakóhelyükre, a tejjel és mézzel folyó földre, Kánaánba. Isten beszél Józsuéval: ígéretet tesz neki és parancsokat ad. A parancsokat azért nem szeretjük, mert azokat be kellene tartani. „veled leszek, nem maradok el tőled, nem hagylak el…mert veled van Istened az Úr mindenütt, amerre csak jársz!” (Józsué 1:5 és 9) Isten ígérete ma is megáll és igaz. Isten ezért adta az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Egyetlen Urunkban az Isten velünk van, nem marad el tőlünk, nem hagy el bennünket. A baj az, hogy mi, emberek nem akarunk Jézussal együtt élni, és folyamatosan függetlenítjük magunkat Tőle, amikor a magunk útját járjuk. Isten parancsai egyértelműek. Erőt, bátorságot parancsol: ...se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról. (Józs 1,8) A törvénynek, az Igének a megtartását parancsolja. Hogyan lehet ezeket parancsszóra megtartani? Úgy, hogy komolyan vesszük azt, hogy a parancsolatok mellé ígéret társul. A mai háborúsággal teli helyzetben erőtlenné és bátortalanokká leszünk, félünk és rettegünk, ha nem Krisztus Jézusra tekintünk. Éppen ezért engedjük, hogy Isten megújítson és megváltoztasson ígéretei és parancsai által. Az Isten Jézusban csak akkor tud velünk lenni, ha magunkra nézve kötelezővé tesszük az Ő parancsait. Félelemben, bizonytalanságban, szenvedésben nagyon nehéz rátalálni a szavakra. Háborúk, lázadások, járványok, természeti katasztrófák, üldöztetés. Mit lehet erre mondani? Mit lehet mondani egy olyan "szép, új" világban, amelyben a tervek füstbe mennek? Ahol a biztos alapok bizonytalanná válnak? Mit mondjunk a rengeteg munkanélkülinek, a betegeknek, a gyászolóknak, az időseknek? Hazudjunk statisztikát, helyzetértékelést? Mit mondhatnánk így egymásnak? Jézus arra indít bennünket, hogy lássuk meg ezekben a nehéz időszakokban a lehetőséget arra, hogy szóljuk a Reménység Igéit. Hogy bizonyságot tegyünk Krisztusról, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Semmilyen emberi bölcsesség nem vetekedhet az Ige Igazságával, biztatásával, útmutatásával. Minden nap Isten legyen az első a gondolatainkban. Isten velünk van, kicsoda lehet hát ellenünk?
Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róm 8,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy nem félek.
Ámen
